Nemrég érkeztem haza Szolnokról, ahol Pásztival, czakoval és Ákossal kottáztam, egy instant zsebosztálytalálkozónak látszó kocsmalátogatás keretein belül. Mivel kocsival mentünk (és én vezettem, de ne aggódjatok, mindannyian életben vagyunk), ezért nem ihattam, amiből le is szűrtem egy tanulságot: Ha olyan helyre mész, ahol van sör, akkor ne kocsival menj.
El tudjátok képzelni, milyen érzés ott ülni egy karnyújtásnyira a sörtől, amikor tudod, hogy nem ihatsz? Hát igen, erre van is egy igen megható, de nyilván nem pont erre az esetre kifejlesztett okosság: "Az a legrosszabb, ha úgy hiányzik valaki, hogy mellette ülsz és tudod, hogy soha nem lehet a tiéd". Eme szép idézet hatására hirtelen homlokon csókolt a múzsa, és írtam is egy verset, ami -akár hiszitek, akár nem- a sörről szól. Fantáziadús módon azt a címet adtam neki, hogy "A sör"... Íme:
A sör
A sör, egy nagyon jó kis ital,
Amit bármikor ihatsz, legyen akár vihar,
vagy napsütés.
Ha megszomjazol, csak szerezz egy sört,
Például a kocsmában fizess egy kört,
vagy bármi ilyesmi.
Ha a sör elfogyott, semmi para,
tattaratta rattara,
Menjél a boltba, és vegyél!
Jambikus pentameterben íródott, valamint áthajlásokat is tartalmaz, de verselemzés helyett inkább leírom a csütörtök estémet, amikor Kanyosékhoz, majd városnéző túrára mentünk.
Czako olyan fél7 körül ébredt, és aki picit ismeri czakot, az tudja, hogy nem reggel fél7-ről beszélek. Ekkortájt álltunk neki a másnap reggeli Alkalmazások Fejlesztése beadandó elkészítésének, ami nekem a következőképp néz ki:
Valósítsuk meg a felsőháromszög mátrixtípust (a mátrixok a főátlójuk alatt csak nullát tartalmaznak)! Ilyenkor elegendő csak a főátló és afeletti elemeket reprezentálni egy sorozatban, amelyet egy dinamikus helyfoglalású tömbben helyezzünk el. Implementáljuk a mátrix i-edik sorának j-edik elemét visszaadó műveletet, valamint az összeadás és szorzás műveleteket! Tegye lehetővé két felsőháromszög-mátrix típusú változó közötti értékadást!
A feladatról a feladat szövegén kívül még annyit tudtam, hogy C++-ban kell megvalósítani, ráadásul linux alatt. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy eddig nulla darab órán voltunk benn, nem értek se a Linuxhoz, se a C++-hoz, sőt, a feladat szövegéből sem értek egy kurva szót se, szóval ez egy igencsak egész estét betöltő programnak ígérkezett...
A fejlesztés elkezdése előtt részekre bontottam a folyamatot a fejemben:
- Linux operációs rendszer üzembe helyezése és elindítása.
- C++ fordító megkeresése a Linux rendszerben.
- C++ fordító használatának kiismerése.
- A feladat szövegének lefordítása emberi nyelven, a Google-val és a Wikipédiával karöltve.
- Megoldási terv.
- Implementálás.
- Dokumentáció készítése.
Mivel én nagy nehézségek árán a 2. pontig, czako pedig a 0. pontig jutott, ezért inkább elővettük a fütyülős mézes málnát a hűtőből, hátha 1-2 feles után jobban megy majd a fejlesztés (ezt szigorúan az eaf házi elkészítésének érdekében tettük). A fejlesztés nem ment jobban, ellentétben a feles-ivással, mert a tervezett 1-2 felesből 4-5 lett, ami igencsak meghozta a kedvünket a már hét elején megbeszélt albérlet-to-party rendezvényre, és ezzel egyenes arányosságban vette el a kedvünket az eaf elkészítésétől is (egyébként czako "Linux üzembe helyezés" tevékenysége abból állt, hogy még a telepített Windows rendszert is elkúrta, tehát mondhatjuk, hogy Ő a -1. lépésig jutott). Gyöngyinek azt mondtuk, hogy fél9-re a PHBH-n (gyk: Petőfi Híd budai Hídfő) leszünk, tehát 9 körül már ott is voltunk a Mester utcánál.
Mikor Gyöngyi felszállt a 4-6os villamosra, adtam az ajtónak és a széktámlának egy-egy puszit (persze az eredeti misszió egy divatos double-kiss lett volna Gyöngyi jobb és bal arcára, csak én kicsit tágabbnak képzeltem az arcát). Hoztunk azért neki ajándékba még egy kis mézesmálnát, amit gyorsan be is tolt arcba, úgyhogy Kanyosékhoz (ahová mentünk) már csak egy üres MM-s üveg, és három ittas ember jutott el. Örült neki.
Kanyos albérlete a Kálvária tér közelében található, ami nem túl safety környék (főleg este -bár nappal is nagy sötétség van az utcákon-), de szerencsére nem sok időt kellett sétálni az albérletig, úgyhogy élve sikerült eljutnunk oda...
A albérletbe -ami belűlről picit hasonlított a Buckingham palotára- lépve a team kapásból üdvözölt minket, madj Kanyos körbevezetett a házon. Mint utólag kiderült, ketten laknak ott: Kanyos, és még egy valaki (ez így kettő), de ahogy a burzsoly berendezést néztem, minimum Steve Jobs, vagy Michael Schumacher lehet a lakótársa. Az est nekünk már igencsak meg volt alapozva, de ezzel összesen ketten voltunk így, a többiek tehát elkezdték megsemmisíteni a hűtőben fellelhető minőségi borkészletet.
Időközben megérkezett Lilla és egy haverja/ismerőse/pasija/kúrópartnere/mellplasztikai sebésze (Lilla majd pls húzd alá a helyes választ), akinek a nevét nem tudom, csak azt, hogy Turán lakik. Lillát -mint általában- most sem baszogattuk, sem a mellének méretével, se semmi mással (általában is a mellével szoktuk nem baszogatni). Miközben DaviD és Mr. Tura zenéket nyomott arcunkba, mi a zsírul megterített ágyon hemperegtünk, hasonló elrendezéssel, mint az előző héten Gyöngyiéknél.
A biztonság kedvéért czako -aki az előző buli után magához térve és azóta tüdőrák lightal küszködve megfogadta, hogy soha többé nem cigizik- már Kanyosék felé menet vett egy narancssárga PALL MALL-t egy non-stopban, és el is szívott belőle jó pár szálat az ajtó előtt, majd szorgalmazta, hogy menjünk Nagydiófába, de mivel már éjfél elmúlt, az zárva volt. Helyette inkább elindultunk világot látni (csak mi hamuban sült pogácsa helyett piát és cigit csomagoltunk az útra), hátha találunk valami értelmes bulizóhelyet, ahová beengednek minket, és még érdemes is bemenni. Nem találtunk, viszont toltunk arcba egy-két gyros-t (Lilla gyros helyett inkább gyors-t), mert olyan éhesek voltunk, hogy akár Lilla mellét is képesek lettünk volna egy ültő helyünkben megenni (de persze egyszerre csak az egyiket).
Ezek után/előtt volt még közterületen való sárgadobás, és a rendőrök lebeszélése a csekkiosztásról, de a favorit az volt, amikor czako annyira felháborodott egy BKV-utas beszólásain, hogy fennhangon leugatta, hogy mit képzel magáról (csak a fél busz nézett minket hülyének, a másik fele inkább a bunkó paraszt jelzővel illetett volna minket), de legalább visszafelé ingyen utazhattunk a buszon, mert felismert minket az egyik ellenőr.
RobbeR
