A mai napom úgy kezdődött, hogy tesóm beközlekedett a szobámba hajnali 11 órakor, és kibaszott az ágyból hangos "kész az ebéd" felkiáltások közepette. Ennek csak azért nem tudtam maximálisan megörülni, mert kb háromnegyed órára volt még szükségem ahhoz, hogy fullosra tudjam inicializálni az agyalapom, beállítsam a környezeti változókat, és meghívjam a testem konstruktorát. Az ebédelés végére azonban már a külvilágot is elég korrekt módon felparseoltam, és sikerült előhalásznom az -én esetemben igen nehezen- írható olvasható memóriából a házunk rácshálójának csúcsmátrixos ábrázolását, így felfelé menet a lépcsőn a térdkalácsom lépcsőfordulóba való bekúrását már képes voltam kihagyni (ellentétben a lefelé jövettel, melynek hatására a jóreggelt helyett egy "kibaszott kurvaélet basszameg"-et repítettem az addigi 4 fős ebédlőasztal társaságba - de belegondolva a jóreggelt is furán jött volna ki a normál-bioritmusú családtagjaim agyában délelőtt 11 órakor).
Most, hogy legeneráltam ~10 sornyi senki-sem-érti típusú bullshitet (ami egyébként valószínűleg az algoritmusok ZH-ra való tanulás közbeni posztírás következménye), leírom a nemrég megejtett miskolctapolcai kirándulást with my family. Ez nem alkoholizálós poszt lesz, még csak nem is barátos-frenzyzős, hanem csak sima mutter fatter kapcsolat-ápolós poszt.
Bár 21 éves fejjel mutterral menni strandra nem tűnik túl nagy reményekkel kecsegtető programnak, mégis írok róla, hátha 10 év múlva visszaolvasva könnycseppmorzsolós nosztalgiázós fílinget keltek majd valakiben, mondjuk magamban. szóval.
A strandramenős team a következő arcokból állott: Mutter, Fatter, legkisebb bro [Zsoltika], a bnője, és én. Ja, és elvonási tünetek leküzdése érdekében vittem egy sört is (az "egy sört" ez esetben sajnos a hagyományos decimális számrendszerben kell érteni, nem a Czako-RobbeR-féle számrendszerben, ami egy Nobel-díj gyanús felfedezés). Autóval mentünk, ami kb egy-másfél órás utazást jelent Újszász és Miskolctapolca között. Tájékoztatásul közlöm egyébként, hogy MT-án nem csak sima default hagyományos snassz strand van, hanem barlangfürdő, ami azt jelenti, hogy bemész barlangba, van benne víz, oszt fürdesz, vagy kimész szabadtérre, oszt fürdesz ott.
Talán már meséltem róla, de a 3 fóbiám közül az egyik (a legdurvább) a bezártság-fóbiám, így egy szűkös barlangban való fürdést pont feltolnék idegre, de szerencsére tágas barlangról beszélünk, így nem kaptam pánikrohamot..
/* Időbeli jump */
A minap visszaolvastam czako egyik régi beszólását, nevezetesen:
"Bennem nem ébresztette fel a szunnyadó oroszlánt, ami a röhögést indukálja"
Most kiírtam msn-re, ennek hatására Ő el is magyarázta, hogy mi köze van egymáshoz az oroszlánnak, a röhögésnek és az indukciónak. Íme:
CZAKO üzenete:
az oroszlan oda megy es elkezdi indukalni a rohog szervrenszert
merth az oroszlan olyan vad es gonsoz es a ohog szervrendszer fel tole ezert rohog
de ha a vicc nem volt jo akkor nem ebred fel ra az oroszlan
Mostmár gondolom mindenkinek full világos.
/* Időbeli jump vége */
Mikor megérkeztünk Tapolcára, fatter felvette a két-lábon-járó-GPS állapotot, de nyilván rég volt frissítve a szoftvere (mondjuk olyan 1500-2000 éve), mert fullosan eltévedtünk, majd mikor végre megtaláltuk a megfelelő parkolóhelyet, egy fél órán át kerestük a parkolóórát. Annál nagyobb volt az öröm, amikor megtalálva a készüléket az közölte velünk, hogy május elsején nem kell parkolójegyet venni, pedig negyed órát még arra is rászántunk, hogy a papír alapú bankjegyeinket fém alapúra váltsuk, amit a környék összes boltjának foreach-elésével értük el. Így esett, hogy röpke másfél órás csúszással érkeztünk be a strand területére, de legalább megismertünk egy csomó boltost, és mutter aprószerzési célzattal még egy üdítőt is vett, amivel sikerült még több papír alapú bankjegyet magáévá tennie.
A strandra beérkezve azt vettem észre, hogy -annak ellenére, hogy nem rég lett felújítva- még csak véletlenül sincs ésszerűen megoldva benne semmi, mint mondjuk egy hagyományos strand esetében:
- A belépőjegy ára a belépés pillanatától számított 4 óra múlva lejár, utána percenkénti pótdíjat kell fizetned [WTF]
- Az kétoldalon nyitható öltözőkabinok egyben szeparátor zsilipként is funkcionáltak a "kinti világ" és a "strand inside területe" között, azaz ha épp az összes [kb 10 darab] kabinban öltözik valaki, akkor esélyed sincs, hogy bejussál a barlangba [hozzáteszem, hogy a barlangba való bejutás számomra nem is volt annyira csalogató].
- A maximális vízmélység 120 cm volt, tehát a fejesugrás lehetősége koponyaalapi törés nélkül fullosan kizárva [ezzel le is offolták a strandon fellelhető szórakozási lehetőségek 10%-át. A maradék 90% két részre oszlik:
- csajozás 45% - ezt a 60++os átlagéletkorral
- sörözés 45% - ezt pedig a >= 600 JMF-es pohársör-árakkal offolták le)] - A strand barlang-beli része kicsit hasonlított valami elfuserált labirintusra, picit féltem is attól, hogy elkapja a lábam egy óriás törpeharcsa, vagy valami eddig még fel nem fedezett barlangi viziszörny.
- Volt egy olyan terem a barlangban, aminek az akusztikája és a fal színe hasonlított a K2-höz, csak itt középen ugráló drogosok helyett egy kör alakú ülőalkalmatosság volt, és az arcok pupillájának átlagos mérete is jelentősen csekélyebb volt.
- A hegyoldalban található lyuk inkább hasonlított egy fúrópalyzs által vágott metró-alagútra, mintsem egy barlangra, de úgy látszik, hogy a 21. században már a barlangok is felfejlődtek hatalmas hegyoldal-beli tökéletes körrökké, egy ősember már nem is találna normális lakhatási lehetőséget ebben a mai világban.
Végül is úgy alakult a program, hogy fél óra alatt szélességi bejárást hajtottam végre a strand checkpointjai által reprezentált összefüggő gráfon, majd kerestem egy leárnyékolatlan helyet, és staticba zenét hallgattam bőrbarnítási szándékkal [napoztam, csak ez a szó ezen blog nyelvezetéhet túlságosan primitív].
Hazafelé menet mutter remek ötlete alapján valami olyan szerpentines úton mentünk, hogy egy-egy kisebbfajta kanyarban enyhe fejfordítással lehetőségem nyílt rápillantani a hátsó rendszámra, de mint kiderült azért mentünk ilyen dimbes-dombos tájakon, mert itt nagyobb valószínűséggel fordulnak elő olyan kősziklák, ami megfelel az itthoni "sziklakertbe" [bár ezt elég nagy jóindulatta lehet csak sziklakertnek nevezni, a "sziklarakás egy kis földdel" találóbb kifejezés rá]. Erről eszembe is jutott egy szar vicc:
<VICC>
- Mi az abszolút lehetetlen egy dimbes-dombos tájon?
- Egymás után két dimb.
</VICC>
és egy másik:
<VICC v2>
- Hogy hívták Hirosimát az atomtámadás előtt?
- Hiro dimbes dombos.
</VICC>
Tudom, még a nagyi mesélte [neki meg a nagyapja (neki meg az ükapja { ...})], de attól jók..
