Mivel ez egy blog, ami tulajdonképpen egy online napló, ezért most úgy döntöttem, hogy csak egyszerűen írok ide némi random szöveget, hátha ez is érdekel valakit, ugyanis nagy meglepetésemre a stat szerint az előző POSTok elég sok mindenkit érdekeltek. Sőt, kerestetek is nekem vagy 4 USA dollárt, a Google hirdetésekre kattintva. Ebben csak az a baj, hogy kurva sokáig tart elérni azt az összeget, amit a gugli ki is fizet, valószínűleg majd járókeretre vagy műfogsorra költöm.
Egyébként tegnap voltunk Pesten Czakóval kiíratkozni a koliból (Élménybeszámoló ON). Zónázó vonattal mentünk hajnali 8 órakor, ami mindenütt megáll, de főleg ott, ahol nincs megálló. De ahol van megálló, ott is megáll, tehát az út 70-80%-át állással töltöttük. Ez viszont már eléggé megszokott jelenség a 3 betűs szolgáltatónál (gyk: MÁV), ezért előrelátó módon nem csak tanulnivalót hoztam magammal a mai vizsgára, hanem 1 heti hideg élelmet és vizet is (meg hoztam még két táskát is, amibe nem volt semmi, ez később majd értelmet nyer, mielőtt bárki hülyének nézne, hogy üres táskákat cipelek 35 fokban).
Miután nagy nehezen véget ért a ProgAlap bullshitekkel és czako barátom pompás poénjaival tarkított útszakasz, „egyik jóból a másikba” alapon igénybe vettük a BKV szolgáltatásait is, hogy kijussunk a Keleti pályaudvartól alig 5-10km-re található KCSSK-ba. A piros hetes buszt egyébként (ami napról napra döntögeti meg a saját maga által felállított "hány ember fér be egy csuklós buszba" Guiness rekordot) +35°C-ban kell kipróbálni, ilyenkor érződik igazán az érett férfitestek aromája az utastérben (felhasználói élmény növelése érdekében vigyél magaddal 1-2 nagy és nehéz utazótáskát is). Hál' istennek odafelé még nem volt nagy cuccom, ezért a szabad helyekre rá-rusholó és egymással bloodfight-ot vívó öregasszonyokat elhárítva sikeresen megérkeztünk az uticélhoz, a Kosztolányi Dezső térhez. Érdekes, hogy ha ezek a terminátor-öregasszonyok szabad helyet látnak, egyből megtanulnak járni, sőt szerintem 100 méteren 200-at vernek a gepárdra is, hogy ők tudjanak leülni. Tehát egy szabad helyet látó öregasszony egyetlen igazi ellensége: egy másik szabad helyet látó öregasszony. Úgy látszik, ez egy új gyógymód a reuma, és egyéb nyalánkságok kezelésére. Tényleg, erről eszembe jutott egy vicc:
//VICC ON
Buszon az öreg néni így szól az ülő kisfiúhoz:
-Kisfiam, állj fel szépen!
-Aha, ismerem ezt a trükköt, én felállok, maga meg elfoglalja a helyem.
//VICC OFF
Miután mindenki arcára kiült a szánalom eme szar poén hallatán (most én ugatom le a saját poénomat, hogy ha más is leugatja kommentbe, kevésbé legyen cink), folytatnám.
Szóval átszálltunk a 153-as buszra a Kosztolányin, ami annyira nem volt tömött(de ettől függetlenül a csövesszag itt is elég nagy százalékát alkotta a levegőnek), és elérkeztünk végre a 40'es évek munkásszállóinak hangulatát felidéző kollégiumba, ahol már várt ránk a kiíratkozási papírunk. Erre gyűjteni kellett pár arctól autogrammot, hogy mindent rendben találtak (pl a könyvtárból, hogy nincs könyvtartozás. Ezzel a látogatással együtt voltam összesen egyszer abban a könyvtárban), nincs anyagi tartozás, stb, aztán mehettünk kiíratkozni az agyonpecsételt cetlivel. Eközben olyan paranormális dolgot láttunk, amit valószínűleg már nagyon-nagyon régen nem látott senki a KCSSK történetében: Mindkét lift működőképes állapotban volt. Egyszerre. Ezt úgy értsd, ahogy mondom: semmi leszakadás, beragadás, nem pusztult senki a liftaknába, nem szorult senki két emelet közé, sőt, még a lámpa is kajak világított benne. Hát igen. Kis lépés az embernek, nagy lépés az emberiségnek.
Az első BUG ott került a számításunkba, hogy mi előbb akartuk megejteni a kolikártya-leadós, kulcsleadós, cetlialáíratós kiíratkozást, aztán akartunk a maradék holminkat kipakolni a szobából. A szemfülesebbekben már megfogalmazódhatott a kérdés, hogy akarunk kipakolni, kulcs nélkül?
Na mind1, ennek köszönhetően (és annak, hogy Czako fenn hagyta a kulcsát) ki is használtuk a felvonó által nyújtott szolgáltatásokat, mert felmentünk vagy háromszor a 11. emeletre(ugyanis ott a szobánk, és összesen 11 emelet van. De ha 12 emelet lenne, akkor szerintem ott lenne a szobánk.). Odafent már csak nekem voltak cuccaim, mert Czako szombaton faterjával kocsival hazapakolta a sajátját, és most jött el az a pillanat a történetben, ahol a 2 üres táska értelmet nyer: Ebbe pakolok be:O.
A bepakolásról csak annyit mondanék, hogy összesen kb 10 percig cuccoltam folyamatosan, de a 2 táska már kb fél perc után overflow error-t nyomott, pedig semmi mást nem tettem el, csak az ágyneműmet. Ezután következett a fém fatálak és egyéb hasonló konyhai felszerelések részecskezsugorítással történő besűrítése a táskába, illetve sikerült még begyömöszölni egy hálózati elosztót, meg egy tusfürdőt. Maradt még 1-2 használati tárgy, amit inkább ott akartam hagyni az utókor számára, de Czakó barátom hangos "haggyámá, ez még bárhova befér" kijelentések közepette önálló hadjáratot indított a táskáim ellen, és betett mindent, amire kb soha az életben nem lesz szükségem itthon. Ezzel ugye fizikailag a táska méretét már nem volt képes növelni, viszont a súlyát (a sűrűség növelésével) sikerült neki. Ebből az lett, hogy az egyik táska felemelése vetekedett a hasonló méretű ólomtömb megemelésével, és ráadásul még egy papírból készült DEVERGO-s szatyorba is cuccolni kellett, ha esetleg a két táska nem lenne pont elég hazafelé.
Ezután a fárasztó kaland után lementünk kiíratkozni, ahol meghekkeltük kicsit a kiíratkozási rendszert (nem a saját szobánk kulcsát adtam le), de ezt a jövőben kb mindenki le fogja szarni. Hazafelé menet a DEVERGO-s papírszatyor szétszakadt, szóval át kellett pakolni 2 másik szatyorba, de Czako rendes volt, mert hozta az egyik táskát (a könnyebbet). Hatalmas ötletem gyümölcsét élveztük akkor, amikor Kelenföldről légkondícionált(??????? wtf???) gyorsvonattal (a 20 perces úton csak 10-et töltöttünk egy helyben állással, ezt hívják gyorsvonatnak) mentünk a Keletibe. Ott - a sikeresen összehangolt csatlakozás miatt - lett 1 óra szabadidőnk, úgyhogy bementünk még a mekibe, aztán a MÁV hazarepített minket.
