Ez Szili barátom várva várt posztja, ugyanis -szerinte- mi a Jász-plasztik KFT-nél való munka során meg fogunk halni, és ezen feltevését már több héttel ezelőtt büszkén és mosolyogva hangoztatta nekünk (Ő is volt tavaly 1 hónapot ott). Éjszakai (!!!) műszakban kezdtünk, ami azt jelenti, hogy 22-06ig nyomjuk, és 20:50kor induló busszal érkezünk a helyszínre.

Élemetem eme csodás korszakát azzal kezdtem, hogy jól beszopattam magam a fantasztikus tervemmel, ami kb így néz ki: Munka előtt való éjszaka szinte nem alszok semmit, hanem majd napközben, és akkor nem leszek éjszaka álmos (ezt a módszert hívják bioritmus-transzformációnak, copyright Czakó Tamás). Ez talán még működött is volna, ha nem kellett volna hétfőn reggel Pestre utaznom indexet beíratni és leadni. Ez a kis kiruccanás -a MÁV jelentős közreműködésével- röpke 6 óráig tartott, ami azt jelenti, hogy 4-re értem haza, szóval ha képes lettem volna elaludni, akkor is kb 4 órát alhattam volna (20:50kor indul a busz). Na mindegy, elmentem 2-3 óra alvás után az éjszakai műszakba (így utólag vállon is veregettem magam és gratuláltam).

A munka nem volt annyira gáz, mint ahogy azt Szili beállította, találkoztam jófej emberekkel (nem annyira jófejekkel is), az egyetlen baj olyan hajnali 3-4 óra tájékán kezdődött, amikoris érzékszerveim elkezdtek tompulni, és az idő is valahogy logaritmikusan lassult. Volt olyan, hogy 4:55kor ránéztem az órára, aztán elmentem, megcsináltam egy ~10 perces dolgot, és az óra még mindig 4:55öt mutatott.

Na, de az idő a logaritmikus csökkenés ellenére sem állt meg, így hát elérkezett a várva várt 6:20, amikor haza indultunk. Ez lett volna az első alkalom a Tulokal és Czakoval való "Na milyen volt" típusú beszélgetésre, HA nem lettem volna kb 5%os tartalék energián (ez biztosította, hogy azért levegőt ne felejtsek el venni, meg ilyenek), ezért ez a beszélgetés elhalasztódott aznap estére.

Na, ezek voltak az első nap izgalmai nagyon röviden, nemsoká tartok majd élménybeszámoló advanced-et is, csak most sietek.

RobbeR