Previovously on Tanévnyitó week:
Bandinak BDay levés, Sipos kocsmában ünneplés, jäger és sör ivás, másnaposságra jól bebaszás, Szilinek fasza ötletei levés, abszintozás.
A hét -alkoholfogyastás szempontjából- legkeményebb bulijának ígérkező partyja a szombati Sipi-féle házibuli volt, a pénteki mission pedig az alkohol beszerzése a másnapi rendezvényre. Ehhez mi a TESCO-t találtuk a legmegfelelőbb helynek, tekintve, hogy ott valószínűleg van annyi alkoholmennyiség, ami kielégíti az igényeinket. Előre leszögezem, hogy a pénteki napon egy korty alkoholt sem ittam, de sokkal több alkoholt vettem, mint a héten eddig bármikor (ezért el is neveztem alkohol readonly day-nek ezt a napot).
Én vállaltam be, hogy hozok kocsit, tehát el is indultam az alig 20 éves Peugeot 405 típusú, kék színű, máshol meg erősen színátmenetes autóval, hogy felvegyem a többieket (Sipi, Szili, Csabi, Czako). Annak ellenére, hogy a jármű bármelyik részéből képes vészjósló és megmagyarázhatatlan hangokat juttatni az utastérbe, én mégis inkább az olajszint-mutató miatt aggódtam, ami alúlról nyaldosta a nulla értéket. Talán a sors iróniája, hogy ez egész kocsiban az egyetlen mutató/műszer, ami normálisan működik. Egyéb features:
- A kilométer-óra az [(éppen aktuális sebességérték)+50, (éppen aktuális sebességérték)-50] intervallumon ingázik, a valós sebességértéket az 1 mp-nyi ingázás átlagának kiszámításával lehet megkapni.
- A "légkondíciónálló berendezésnek" látszó ventillátor jelenleg már csak két állapotú: a kikapcsolt, és a maximum forgási sebesség (ez egyébként egyenlő a MÁV-kocsikon található fűtés állapotainak számával).
- Az ablaktörlő berendezés annyira automata, hogy ha egyszer esős időben bekapcsolja valaki, azt többet nem nagyon lehet kikapcsolni, akkor sem, ha 40 fok és tikkasztó hőség kerekedik utána. Az egyetlen kikapcsolási mód az az, hogy meg kell állni a kocsival olyan 4-5 percig az út szélén, és a motort is le kell állítani.
- A kettes sebességfokozatba való kapcsolás bárhol, bármilyen körülmények között csak egy durván hangos durranás kíséretében sikerülhet, még a legtapasztaltabb sofőröknek is.
- A központi zár "központja" a jobb első ajtóra van optimalizálva, ugyanis az az egyetlen ajtó, ahonnan kulccsal biztonságosan be lehet zárni a kocsit.
- Az elektromos ablakemelő általában egy kis manuális segítségre szorul.
Az autó egyébként jelen pillanatban is eladó, ha valaki kedvet kapott hozzá, jelezze nekem emailben, vagy bármilyen egyéb kommunikációs közegen. Biztos vagyok benne, hogy ilyen ficsörök mellett csak úgy vonzani fogja a vásárlókat.
Amellett, hogy ilyen fasza kis járgánnyal indultam útnak, a vezetési stílusom is eléggé sajátos, így hát nem csodálkoztam, hogy a 15-20 perces úton néha harapni lehetett a halálfélelmet az utastérben, de szerencsére a tesóm által vett és beszerelt hifi-system maximumra állítása után nem hallottuk a motorból érkező sound-okat, ellenben majdnem széthullott a kocsi a mélytől (még szerencse, hogy a rozsda összetartotta). Egyébként sikeresen eljutottunk vele a benzinkútig (ahol 4 liter gázolaj beletankolásával vívtam ki a benzinkutasok szimpátiáját), majd balesetmentesen sikerült eljutnunk a TESCO-ig is.
A TESCO parkoló assault után célirányosan a pia osztály felé vettük az utunkat (ahová egyébként bekötött szemmel is eltalálunk, ellentétben az iskolai equipment osztállyal, ahová még nyitott szemmel sem), ahol úgy éreztük magunkat, mint Ádám és Éva a paradicsomban. 12K HUF-ot dobtunk össze hatan, és a költségvetés a következőképpen alakult:
- Alkoholos italok : 10.500 FT
- Üdítők : 900 FT (ezt kicsit sokalltuk, de nem tudtunk belőle lefaragni sehogy sem, pedig a kedvezőbb árú Tesco Value termékeket részesítettük előnyben e téren)
- Kaja : 600 FT
A költségvetés súlyozása igencsak elárulja, hogy nem egy hatfogásos vacsorára készültünk, de legalább szendvics-alapanyagot táraztunk be, hogy azért ne a vodka legyen a fő menü, egy kis fütyülős mézes meggyel körítve (bár 600 forintnyi alapanyagból nem nagyon számíthattunk gigantikus gasztronomikus orgazmusra).
A pia kézikosarakban való elhelyezése után elmentünk a gyúrópad-osztályra is, mert Szili akciós gyúrópadot akart venni. Maga a cucc egy igen nehezen mozdítható kartondobozban volt elhelyezve, de szerencsére Csabi nem hagyta otthon a karját, ezért hóna alá kapta, és célba vettük a kasszákat. Ott az eladó hölgy kicsit furcsa szemmel nézett ránk, hogy a gyúrópad mellé csaknem 11ezer forintért vásároltunk piát, biztos igazi sportembernek nézett minket (egyébként a gyúrópad mellé súlyzót nem is adtak, szóval részegen ráfeküdni és elaludni rajta pont tökéletes, másra nem igazán jó).
Miután a kasszánál kiderült, hogy a gyúrópad simán kétszer annyiba kerül, mint amennyi rá van írva, csak 6-szor kellett körbebattyogni vele a tesco-n, mire sikerült a célállomásra - a vevőszolgálathoz- eljuttatni. Csabi és Szili jó sokat gyúrt a cipelésével, ilyen szempontból a cucc el is érte célját (ha minden nap eljönnek, és megcsinálják ezt kétszer, meg sem kell venni).
A pénztártól való távozás után reklamációt már nem fogadtunk el, mindenkinek a lelkére kötöttük, hogy az összes betárazott piát el kell pusztítani szombaton (de persze a szívünk mélyén mindannyian éreztük, hogy ezzel tutira nem lesz gond). A kassza és a csomagtartóba pia-beinzertálás közötti intervallumban még azt is megbeszéltük, hogy este nyomunk egy búcsú poker-partyt, hogy a másnapi alkoholmérgezésben elhalálozni fogók is még utóljára átérezhessék a pókerpartykon uralkodó családias légkört.
Így is lett, a póker kb. fél 2-ig tartott, aztán -részlegesen visszaemlékezve az eddigi Sipi féle házibulik és szilveszteri partyk szex-orgiával és tévé-telibehányással tarkított atmoszférájára- inkább lefeküdtünk aludni, és a májunknak is adtunk egy jóéjt puszit, mert lehet, hogy akkor látjuk utóljára.
A következő poszt a Sipi-féle házibuliról fog szólni, amiről nem biztos, hogy hiánymentes leírást tudok adni, de azért igyekszem a lehető legtöbbet kihozni az emlékezőtehetségemből.
