Most picit előreugrok az időben, és közlöm, hogy szeptember 20-a van hajnali 2:40 körül, és most estem haza Wikingből, aholis Feri azt mondta, hogy ez az este egy erősen bloggyanús esemény. Ez egy új kifejezés számomra, THX to Feri, de ez a bloggyanús Wiking-esemény még várat magára, előtte leírom a kb 2 héttel ezelőtti Sipi-bulit, majd megpróbálom utólérni magam blogzásban. Ennek következménye, hogy a tech jellegű posztok picit most hanyagolva lesznek, de ne keseredjetek el, inkább kattintsatok a bezárás ikonra, amég nem késő...
A Sipi-féle bulira (ahova nulla darab csajt hívtunk) partyjáratok juttattak el bennünket, ugyanis az egész rendezvény jászalsófelsőn (gy.k: Jászalsószentgyörgy) volt megrendezve, de máshol is lehetett volna, tekintve, hogy kevés olyan magyarországi település van, ahol Sipiéknek nincs háza. Odafelé tesóm vitt minket az előző posztban már definiált autóval, ami -az energiatakarékossági szempontokat szem előtt tartó központi számítógépnek köszönhetően- úgy gondolta, hogy jobb lesz nekünk jobb első és hátsó fényszórók nélkül utazni (ezt a fajta mesterséges intelligenciát amúgy csak kézivezérlésre való átkapcsolással lehet kiiktatni).
Mikor odaértünk, meglepődve tapasztaltuk, hogy a ház fel lett újítva a legutóbbi szilveszteri assault óta, rendesen bőr ülőgarnitúra, nagyképernyős TV és pöpec konyha fogadott minket, gondolkodtam is rajta, hogy elég nagy bátorságra vall egy ilyen kecóban házibulit rendezni, csak aztán eszembe jutott, hogy Sipi olyan bátor, hogy szobrot lehetne róla állítani a Hősök terén. Ekkor még csak 6-7en voltunk ott, a szolnoki team csak jóval később érkezett meg, amikor már -valószínűleg az azóta eltelt 1-2 hét miatt (amiatt, aha)- kevésbé emlékszem tisztán a dolgokra.
Az elején -amikor még mindenki józan állapotban volt- csak a magyar-dán meccset néztük, közben pedig feljött a "ki-melyik-poszton-focizik-a-legjobban" téma, és megbeszéltük, hogy Szili mindenütt jó, de legjobb otthon. A meccs közben már be-betoltunk néha egy-egy felest, de a végén még nem éreztük magunkban az erőt, ezért utántöltöttünk picit. Asszem az est folyamán ez volt az a pillanat, ahol nyugodt szívvel meghúzhatjuk a határvonalat a "tisztán emlékszem" és a "nem emlékszem" állapotok között, ettől kezdve a történet hitelességéért felelősséget nem vállalok (ez előttiért se). Meg is húzom a határvonalat, a vizuális típusok számára:
--------------------------------------------------------------------------------
Ezután Sipi, czako (nem írom nagybetűvel vazzeg, mert ez egy nicknév) és én -aki elektrotechnikai tanulmányokat is folytattam 4 évig (de kb annyira értek hozzá, mint Kelemen Anna a tömbrendező algoritmusokhoz)- nekiálltunk összehozni a zenét szolgáltató rendszert, ami egy hifiből, két külömböző hangfalból, és egy laptopból állt. A megivott pár feles után már szinte magától összerakódott a hangcucc, és be is nyomtunk egy jó kis hardtechnot így kezdésnek, hagy örüljön az a (teljes létszám - 2) ember, aki utálja az ilyen stílusú zenét.
Ezen a ponton vetődött fel a probléma, hogy a tervezettel ellentétben még mindig tudtunk a világunkról, ezért gyorsan tettünk is ellene, méghozzá átlagosan 2-4 deciliter tömény elfogyasztásával. Innenstől kezdve nincs meg az egész este, a következő tiszta kép az az, hogy reggel felkelek a kanapén, a szoba közepén pedig Sipi és az egyik szolnoki srác fekszik egy szál alsógatyában. Viszont van néhány részlet, amire valamilyen oknál fogva emlékszem, de ezeket nem igazán tudom időben elhelyezni és/vagy sorrendbe rakni, tehát nem biztos, hogy időrendben írom:
- Csabi és én kinn állunk az udvaron, csabi ravasz erdei állatot juttatott a fűbe, és ezt a mozzanatot némi helyváltoztatással tetszés szerint ismételte, egy egész szép kis rókacsaládot installálva ezzel Sipiék udvarára.
- Szintén Csabival vagyok az udvaron, és egy szimpatikus fekvőhelyet keresünk, amit meg is találtunk a garázs melletti terület személyében (idáig még nem jutott el szerencsére a rókainvázió). Pár perc fűben való hempergés után kijöttek vagy 5-en oda hozzánk, és bevittek minket inni még, ami kb annyira hiányzott nekünk, mint lufiárusnak a nyílzápor.
- A lépcsőn állva iszok valami sötét-sárgás színű piát (vilmos?), Csabi mellettem iszik, és ez már az erdei rókacsalád kitelepítése után volt, szóval big respekt Csabinak, aki ezek után is tudott inni. A sárgás ital lehúzása közben éreztem, hogy eljött az én pillanatom, majd diszkréten kiegészítettem a -már-már romacsaládot megszégyenítő lélekszámú- rókafalkát, alig hagyva ezzel fedetlen, zöld füves területet Sipiék udvarán (szerintem közben már más is beszállt a rókatenéysztésbe).
- Az egyik szobában fekszem Tulokkal, czakoval és Csabival egy kb egyszemélyes ágyban, egy másik ágyon pedig Szili feküdt. Csabi már nyilván aludt, úgyhogy valaki be is takargatta a szekrényekben fellelhető összes ruhával és pléddel, aminek eredményeképp Csabiból egy 2-3 méter magas ruhadomb lett. Tuloknak eközben az volt a legnagyobb szórakozása, hogy max hangerőn végighallgatta a telefonján megtalálható összes csengőhangot, Csabi nagy örömére.
- A szolnokiak hoztak magukkal egy partykutyát (bár ez nyilván még a buli elején volt), amiről azt kell tudni, hogy kurva aranyos volt, a vodka viszont nem ízlett neki. A poszt végére csatolok egy indafotós képnézegetőt, ahol megtekinthetők és letölthetők a bulin készült kevésbé kompromittáló képek, de ebből hiányzik pár, amin Csabi hempereg, én hempergek, meg stb.
Az egyik képet elláttam kommentárokkal is, íme:
A hajnali órákban már mindenki aludt (padlón, itt-ott), a terület pedig igencsak hasonlított egy nukleáris robbanás utáni tájra, csak itt több hányás volt szétszórva mindenfelé. Ekkor még igen vicces módon max hangerőn beraktam a Semtex - Legyetek jók ha tudtok (Zseby mix) című számot, amivel nyilván kivívtam mindenki rokonszenvét, de ezután nem tudom mi történt, a következő kép az tényleg a reggeli ébredés volt.
Mikor felkeltem, az alábbi tünetek együttesen jelentkeztek:
- fejfájás advanced
- nehezen legyőzhető szarási inger :D
- a tüdőm kb szétszakadt a sok cigitől
- egy kurva szót -nem sok- annyit nem tudtam magamból kisajtolni (hangszálak OFF)
- erős hányinger és cigiszagú ruhák
Nagyon pöpec volt. Ebben a pillanatban határoztam el, hogy soha többé nem iszok semmiféle alkoholt (esetleg egy kis sört néha, alkalmanként). Természetesen -a buli óta eltelt időre visszatekintve- nem tartottam be, de ez majd meg lesz blogzva (vagy nem tudom, hogy kéne ezt ebben a szövegkörnyezetben ragzani). És végül (éssel nem kezdünk mondatot, de az "éssel nem kezdünk mondatot" mondat is éssel kezdődik, meggyőző) itt van a képgyűjtemény light, ami egyenlő az (összes kép halmaza) MINUS (a tré és kompromittáló képek halmaza):
Ezennel lezárult a "Tanévnyitó week", vagyis az iskola első hetén rendezett partysorozat megblogzása. Az ebben leírtakat semmiképp se próbálja ki senki otthon, ha valaki mégis megtenné, nem vállalok érte felelősséget.
RobbeR
