Bár sokszor próbáltam már pusztán alkohollal üzemeltetni a testem (mikor éhes vagyok, a következő sört inkább eszem), rá kellett jönnöm, hogy ez semmiképp sem járható út, legalábbis akkor, ha meg akarod érni a másnap reggelt. Ennek következtében -mivel a sütés-főzéshez [definíció: megfelelő alapanyagok algoritmikus vegyítése, vagy speciális függőségek szerinti felhasználása] sem skillem, sem megfelelő eszközeim nincsenek (de ilyen téren fejlődtem tavaly óta, már tudok sütni Lasagne-t)- rendszeresen igénybe kell vennem valamilyen étterem/étkezde szolgáltatásait, és készen kell megvennem a perisztartikára tolható anyagokat, beindítva vele a testem energiagyártási folyamatait. Jelenleg így néz ki -az egyébként elég szegényes- "általam látogatott éttermek" palettája:
- McDonalds
- Burger King
- kínai éttermek
- Íz-lelő frappáns nevű étterem
- Netpincér.hu pizzériáitól rendelés
- Marika néni hamburgerezője
Marika néni hamburgerezőjében tegnap voltam először (és utoljára), miután megírtam egy hangrendszerhez hasonló ZH-t (kettő pont egyes). Az említett hely a Ferenc körút közelében egy eldugott kis utcában található, és úgy kérhetsz diákoknak való, akciós burgert, ha belépéskor az asztal mellett ülő Marika néninek tisztán és érthetően kimondod a jelszót. Ezt most -biztonsági okokból- nem fogom ide beírni, bár nem tudom mit szólna Marika néni, ha jelszó emlékeztetőt kérnék az email címemre.
A hamburgert, amit itt kapsz, valahogy így képzeld el: Egy kb 15-20 cm átmérőjű cipó horizontálisan elválasztva késsel, benne mindenféle -ki tudja milyen állatból származó- hús, ha állatból származik egyáltalán. Mellette egy "salátalevél", ami inkább hasonlít valami Ausztráliához közeli korallzátonyból származó tengeri csikóhalhoz, mindez megspékelve egy kis (fél doboz) mustárral, majonézzel, kecsappal. Jah, és ezek mellett annyi sültkrumpli van a cipóban, amennyit ha külön ennék meg, is bőven sok lenne a durván 70 kilós testem kulináris kielégítésére. Persze adnak hozzá külön is sültkrumplit.
Igazából a mennyiséggel nem lenne probléma, inkább a minőség az, ami fail, már csak azért is, mert a fent leírt "hamburger" címszó alatt elémtolt összetételnek annyi köze volt a hamburgerhez, mint napraforgó mezőnek a fáradt olajhoz...
Sokszor gondolkodtunk már czakoval, hogyha már felszedtem magamra a Lasagne-készítés képességét, ne hagyjuk parlagon heverni azt, szerezzünk equipment-et és csináljunk magunknak a koliba. Az ilyen elmélkedéseknek mindig az lett a vége, hogyha el is indultunk a boltba darálthúsért, tésztáért, meg ilyen durva cuccokért, odaérve mindig inkább egy rekesz sört vettünk (holott 5 percre van a bolt), aztán elmentünk a mekibe zabbantani, vagy rendeltünk pizzát. Pedig már több helyen csináltam Lasagne-t (otthon, barátnőnél), és mindenhol kurva jó lett [a receptért köszönet Barbinak], ami azt jelenti, hogy kurva jó szakács vagyok! (amennyiben Lasagne-t kell csinálni).
Közben nézzétek mit találtam, egy régi klasszikus. 16 évesen mi voltunk a királyok:
