RobbeR tech és magánblogja

Nah hát tiszteletem mindenkibe, wad vagyok, és mint meghívott vendégblogzó, elhinteném első kis posztomat, elsőként a vendégek közül.

Úgy terveztem hogy a lelkem legmélyén lakozó, a világ sorsát alapvetően felforgató, és az emberek jelenlegi gazdasági és társadalmi helyzetére jelentős kihatással lévő gondolataimat fogom megosztani most veletek, de erre nem vetemedek, mert porrá aláznám robber viccesre vett blogolási stílusát, így maradva az általa kitaposott ösvényen, megpróbálom kiadni magamból a helyi történések rám vetített hatását.

Elsőként hagy szóljak pár szót leendő diák-minkahelyemről, ahol határozatlan ideig, határozatlan időben, határozalanul fogok dolgozni. Kedves Gábor barátom -akit rajtam kívül nem ismer senki- egyszer csak felcsönget, hogy hát lehet menni dolgozni. Több se kellett, nosza rajta, mi a helyzet? Röszkére kell menni Unilever gyárba. (Itt jegyezném meg hogy én Szegeden lakok, tehát a távolság csak 25km, még mielőtt megijednétek.) Először megijedtünk, hogy minden nap tiszta ketchup meg majonéz leszünk, aztán rájöttünk, hogy az az Univer. Oké, de hát a helyzet nem ilyen egyszerű, előbb megbeszélés, gyárlátogatás, tüdőszűrés, üzemorvos. Mikor szóltam nekik hogy valószínű hogy én a nyáron már csak 2 napot tudok dolgozni -elfoglalt ember vagyok-, és évközben még nem tudom mi lesz, tehát részükről, de főleg részemről felesleges anyagi és szellemi terhelés lenne ezeket átélni, azt válaszolták hogy: "Nem baj!". Hát ezt a kielégítő választ nem tudtam hova rakni, úgyhogy elvállaltam a munkát. Nem is tudom milyen sorrendben számoljak be az engem ért ingerekről, úgy hogy még dolgozni sem voltam. Kezdjük a megbeszéléssel, az iskolaszövetkezetnél: fel kellett olvasni egy Háború és Béke könyvvel megegyező vastagságú szabályzatot, amiben leírták hogy ne nyúlj bele a gépekbe; ha tűz van, ne a tűz felé rohanj, és hasonló okosságokat. Mikor ezzel cirka másfél óra múlva megvoltunk, akkor még egy 20-30 perc papírmunka, név cím születésidátum anyjaneve tajszáma személyiszáma lábmérete vallása magassága súlya életkedve, kb, és ezt 3X. Nah lényegtelen, úgysem volt jobb dolgom, elfirkálgattam ott nagy búsan, másnap meg mentem tüdőszűrőre. Kivártam a kb 3perces sort a csekkoldában (talán betegfelvevő vagy mittomén mi a hivatalos neve), mikor mondták hogy üljek le a többiekhez. Hát ez aztán a kiszolgálás, mindegy, nagy LCD TV-n ment az olimpia, tanúja voltam gyurtadani ezüstjének, hurrá, de végre bemehettünk. Tök aranyos(nak tűnő) csaj jött ki, de humorérzéke nem igazán volt, akármit mondtam neki, egy kis mosolyt nem tudtam kicsikarni belőle, pedig mindent megtettem a rendelkezésre álló 26 másodpercemben. Lényegtelen.

Gyárlátogatás. Fantasztikus élmény volt, de kifejezetten a buszozás, 50fokban. A gyárhoz megérkezve a portásnéni amilyen kicsi olyan hangos alapon elkezdett velünk ordítani hogy mit csináljunk, aminek az eredménye majdnem az lett hogy kiszedem a kis kukucskálóján. Szerencsére észrevette a szemeimbe lassan felkúszó, és az agyam felett a hatalmat átvevő belső gonosz énemet, és lecsendesedett, de ez lehet annak a hatása, hogy megjött a főnök elénk. Van egy olyan gyanúm hogy ha én ott fogok dolgozni, izgalmas meccseket fogok vívni a portásnénikkel.
Elindultunk barangolni a gyárban, első úticélunk egy vegyészlabornak tűnő helyiség volt, gondolom ott kotyvasztják össze az új ízeket. A bejáratnál kb 6000 piktogramm és írás volt, úgymint: hajháló használata kötelező, kezet mosni és fertőtleníteni kötelező, belépés csak védőruhában, meg hasonlók, de ezt leszarva beinvitáltak kb 10ünket, egy megbeszélésre, amit egy műkörmös csaj vezetett, és elmondta hogy nem lehet műkörmöt használni a gyár területén. Meggyőző volt. Kitért olyan lényeges apróságokra, mint a mindenhol megtalálható kézmosó, ahol 4 táblán keresztül magyarázzák hogy hogy kell helyesen kezet mosni, majd fertőtleníteni. Mivel ez egy élelmiszer-gyár (jah, mondtam hogy Knorr leveseket fogunk csinálni?), ezért nagyon kell vigyázni a higiéniára, tüsszentés előtt is kezet kell mosni. Ezen kicsit elmosolyodtam. Megint aláírtunk valami papírt, remélem nem a lelkem adtam el.
Következő utunk egy faszihoz vezetett, aki balesetvédelmi oktatást tartott nekünk, szép színes példákkal tarkítva hogy mivan ha benyúlsz a gépbe, tehát a vizuális típusú, és gyengébb lelkületű embereket az ájulás környékezte. Jah, tudjátok milyen illata van a porleveseknek? Olyan illat -mit illag, szag- van az egész gyárban. A legjobb az ebédlő volt, ahol elmondta hogy csinálhatunk Knorr levest. Azt hittem beleborítom a kávéautomatába.

Nah jólvan, ezt a témát meguntam, gondolom ti is, egy élmény volt, kár hogy nem tudtuk meg konkrétan mi lesz a dolgunk, pedig szerintem egy gyárlátogatásnak az is lett volna a célja.

Egyenlőre ennyi, ez a poszt most nem sikerült olyan viccesre, inkább dokumentáló célzattal vetettem monitorra, mert nagyon nyomta a lelkemet.
Legközelebb terveim szerint beszámolok a szegedi galambokról, illetve a pillanatragasztóról, és elmegyek kicsit tech irányba is. Már alig várom.

ui.: Robber, ha nem tartod arra érdemesnek, hogy megjelenjen a blogon, töröld nyugodtan, nem sértődök meg, most csak unaloműzésként írtam ezt :D