Úgy érzem, hogy ezt a posztot az egyik legfontosabb hír bejelentésével kell elkezdenem: Dani kapott egy laptopot karira, amire a gombfoci telepítése valószínűleg még bármilyen operációs rendszertelepítés előtt megtörtént (lehet, hogy már a jézuska felrakta rá mikor bebaszta a fa alá, vagy még a gyárban hardveresen beleégették a vinyóba, tudván, hogy Daninak lesz a gép), de sajnos nem működött, ezért 25-én írt is czakónak msn-en, hogy kurvanagy para van, czako pedig a helyzet súlyosságát felismerve azonnal féléjszakás online segítséget nyújtott a gombfoci megjavításában, ennek eredményeképp mostantól Dani is laptopon gombfocizhat majd. Ez azért jó, mert a koliban található -valószínűleg fiatal orosz mérnökök által kifejlesztett- asztali számítógépében a jégsapkák olvadásának megakadályozására alkalmas hűtőventillátorok együttes zajszintje igen nagy akadályokat gördít a pihenni vágyók elé, ráadásul a gombfociban a 22:00 - 07:00-ás intervallum számít csúcsidőnek (ami történetesen fedi az én sleeping intervallumom jelentős részét). Gyengébbek és szőke nők kedvéért inkább leírom tőmondatokban is a fent olvasható idegesítő körmondatokat (kiterjesztve ezzel a kurvára népszerű blogom célközönségének táborát):
Dani asztali gépe hangos. Kapott laptopot karácsonyra. Éjszaka szokott gombfocizni. Én meg éjszaka szoktam aludni. A laptop már nem hangos, és ez jó.
Egyébként voltam osztálytalálkozón 26-án este, Sensor Base-en 27-én este, most pedig itt ülök a már említett új munkahelyemen, a call centerben, és 6 óra alatt fogadok ~1 hívást (a maradék 5 óra 58 percet netezéssel, blogírással, Windows alapjátékok rekordjainak döntögetésével, jelentős mennyiségű kávé és teafogyasztással, valamint az operátor társammal történő jó hangulatú -néha eléggé szexuális töltöttségű (főleg ha csaj)- beszélgetéssel töltöm ki). Jah, és azért használok az ügyfélszolgálatos munkára idegen szavakat (mint call center, operátor, etc /VIGYÁZAT: az 'etc' nem szakszó, azt jelenti, hogy satöbbi/), mert így keményebbnek hat.
Osztálytalálkozó
December eleje felé felhívott Vendel, hogy össze kéne hívni a volt Pálfys arcok közül pár embert egy-két sör erejéig, de ez a meeting picit kinőtte magát: 20-30 ember jött és 10-20 sört ittunk/koponya. A középiskolai osztályomról azt kell tudni, hogy józanul is hülyére röhögi magát az ember a társaságukban, de amikor még iszunk is, akkor a jókedvnek egy olyan advanced fokát képesek prezentálni, ami 3-4 napig folyamatos röhögőgörcsöt okoz, és +1 életre szóló emléket vrájtol az ember memóriájába.
A szolnoki vasútállomáson volt a meeting point 21:00-kor, 21:20-ra pedig a régi osztályom 3/4-e, és az ötödéves osztályom egy jelentős része is megjelent. Amúgy az egész cucc szervezését én kezdtem el (Vendel ötlete nyomán), tehát a nagy tömeg láttán jelentős mértékű büszkeség töltötte el az amúgy sem kicsi arcomat, belémtáplálva azt a tévhitet, hogy a szervezőkészségem nem egyenlő a nullával. Pedig de.
Végignézve a régi arcokon az alábbi dolgokat vettem észre:
- Gyuri (aki már kb 30 éves) olyan pofaszakállat növesztett, hogy a több ezer Wattos ipari fűnyíró lazán lefulladna az arcán,
- Dénes 0 centimétert nőtt az elmúlt 3 évben,
- Pászti Peti láthatólag teljes mértékben elfelejtette a fodrász szó jelentését,
- Vendel semennyit sem veszített a csodálatos humorkreálási skilljéből, szerinte én pedig sikeresen megőriztem a jó öreg szarkazmusomat (lebunkózott, csak szépen ki tudta fejezni),
- Gyenes Peti még mindig kipróbálná a trágyadombon való szexelést, és ezt velem részletesen meg is beszélte (szerintem megvan az "alvó csaj dugása" akció szerzőjének a következő google attack tipp),
- Süveges Peti angyali szépségéből mit sem veszített,
- Ákos (aki lassan házasember lesz) Scofield-et megszégyenítő tetoválásmennyiséget visel a testén
a teljesség igénye nélkül.
Az est folyamán több információt is elpotyogtattak nekem a kedves régnemlátott arcok, pl Dénes kishíján az RTL Klub vezérigazgatója, puszipajtások Kiss Ádámmal és az összes többi Showder klubos arccal, Vendel a UPC-nél dolgozik, mint helpdeskes (én se nagyon bíznék rá felelősségteljesebb munkát), Ákos pedig az építészmérnökök gyöngye az egyetemen. Ennek eredményeképp Vendel egész este a fejállomás telítettségéről, Ákos pedig az inerciaszámítás művészetéről beszélt, de azért én még -akármennyire be voltam baszva- képes voltam felismerni azt a tényt, hogy ha elkezdek az objektumorientált programozás előnyeiről, vagy a C++ fordító preprocesszor direktíváiról beszélni félrészegen a Gang nevű kocsma emeleti szintjén, az minden eddigi kockaságot fényévekkel felülmúlna, mondhatni olyan kocka lennék, hogy legközelebb karácsonyra sapka helyett egy kartondobozt kapnék. Így hát nem is tettem.
Az est hangulatát meg se próbálom leírni, úgysem menne, helyette inkább befejezem most ezt a posztot, és elkezdek egy újat a Sensorról, majd mégegyet a tegnapi "csapatépítő tréningről" a morrison'sban, mert kiderült, hogy a munkahely 2.0-n boldog-boldogtalan olvassa a blogot, még VIVI is. Igen, VIVI is. Jah, és NórA is.
És mégvalami: ha valaki tudja, mi az a progresszív pásztázás, kérem ne tartsa magában.
