Az éjszakai műszak ellen vívott reménytelen háborúban megfáradva, de a reggeli párás buszablakon áthatoló reménysugarakat magunkba szívva fejeződött be a jász-plasztikos "karrierünk" a legutolsó munkanapon. A kapun kilépve végre újra beleszimatolhattunk a szabadság érzésével átitatott levegőbe, és karunkat széttárva kiálthattuk a reggeli narancssárga égnek: szabad vagyok!

VAGY

Ha picivel másképp fogalmazok: otthagytuk a picsába a jurassic parkot. Nem tudom, hogy hány ezer munkásra lesz szükség megüresedett helyünk betöltésére, de az tuti, hogy a plasztik termelése minimum 30%-al visszaesik most. De engem nem érdekel, akkor sem megyünk vissza, ha a vezérigazgató térdenállva könyörög, és megtízszerezi a fizetésünket, plusz megdob egy egész öltözet jász-plasztik logóval ellátott ruhakölteménnyel.

Lényeg a lényegben, mostantól kezdve megpróbálok sűrűbb lenni (ahogy kreativitásom és időm engedi) nagy örömötökre. Örülök, hogy vannak olyan elvetemültek, akik kajak azért vesznek fel msn-re, hogy gratuláljanak a bloghoz. Tulajdonképpen Ők és a rendszeres olvasók/kommentelők öntik belém a lelket a blogzáshoz, amit nemrég csak saját szórakoztatásra kezdtem el.

Amugy ma voltunk strandon, természetesen a Tligetben, Szolnokon. A strand tele volt jó csajokkal, ami azért gáz, mert nekem igencsak szexhiányom van, a csajoknak meg ruhahiányuk volt, a napnak viszont nem volt éghető-anyag hiánya, ahogy azt a #ff0000-ra égett hátam is mutatja. De mielőtt tovább aláznám magam saját testi problémáimmal (lepra, HIV+, stb), inkább leírom, hogy kivel mentünk. Az alap-team Sipiből, Laciból, Czakoból és belőlem állt, a közlekedési eszköz pedig egy Suzukinak látszó Ferrari F50 volt (Laci azért álcázza Suzukinak, hogy ne derüljön ki, milyen jól megy nekik). A gép karosszériája természetesen megerősített műanyag és acél ötvözetből készült, hogy a légellenállástól keletkező súrlódási hő ne jusson be az utastérbe. A jármű egyben egy kőolaj finomító is, ugyanis az üzemanyag mutató dinamikusan váltakozott benne előre-hátra.

Az comfortable út után a strandon szintén nagy jelentőséget kapott a szekrényekbe való jelszó elhelyezése, amiket most biztonsági okokból nem írok be ide (így is fél napig kínoztak az ukránok, és nekik sem adtam ki, ezért az öltözős bácsit támadták be egy Burte-force attack-al, és azóta is ott kérdezgetik a jelszót, csak a bácsi néha timeout-ot dob).

Mikor szépen elhelyezkedtünk a legnagyobb árnyék nélküli placc kellős szélén (halálra ítélve ezzel a testünkön található legfelső bőrréteget), egyből betámadtuk a nagy és hideg vizes medencét, amiről azt kell tudni, hogy nagy, és hideg vizes. Itt elvoltunk egy darabig, de aztán meguntuk, és kimentünk inkább napozni. Ekkor érkeztek meg még kb 2-en, akik Sipi régi ismerősei voltak, nevezetesen Gyenge és Dávid. (Most, hogy így eszembe jutott a nevük, be is jelölöm őket iwiwen.) Plusz jött még egy srác a barátnőjével -nevükre sajnos nem emléxem-, de a lényeg, hogy elég sokan lettünk így hirtelen. Jah, és még Gyenge is invitált valami csajszit, akiről elmondható, hogy a szépség fürtjeivel igencsak fel volt vértezve. Remélem Ő is olvassa ezt, és akkor mégjobban beégetem magam, mint eddig.

Miután ilyen zsírul összejött a csapat, már nem unatkoztunk, belefojtogattuk egymást a vízbe, ellopkodtuk egymás napszemüvegét (amik átlagosan 500 FT-ot értek, rendesen keménynek számítottam, hogy egy ezresért vettem a napszemcsimet), szóval elvoltunk, mint normális gyerekek a strandon.

A büfében található pultos csaj már-már szinte törvényszerűen szarul adott vissza (kíváncsi lennék, mennyi kárt okozhat a boltnak a csaj matematikai analfabétizmusa/nap), de Laci becsületességét csillogtatva visszaadta az elszámolt százast. Büfében való időzésünk alatt érdekes dologra lettünk figyelmesek:
  - Fél literes ásványvíz: 200HUF
  - Ásványvíz: 20HUF/dl
WTF? Ilyen drága az üveg?

A nap fénypontja az volt, amikor Sipinek olyan zseniális ötlete támadt, hogy gyerünk már be a ~40 fokos termálvízbe. Mivel a levegő, és ezzel együtt a testünk is körülbelül 40 fokos volt, ezért a vízbe való bemenés után csak annyit vettünk észre, hogy nehezebben mozgatható a lábunk, a megváltozott közeg miatt. Ezt megközelítőleg 3 percig voltunk képesek elviselni, aztán -szauna fílingben- átmentük a hidegbe, közben szarrá dícsértük Sipos fantasztikus ötletét.

Hazafelé menet még a szecskán pikápoltuk Sipi aktuális barátnőjét, aki velünk együtt élhette át a Suzukinak látszó Ferrari elképesztő felhasználói élményét. A klímát csak azért nem kapcsolta be Laci, mert nem akarta, hogy tüdőgyulladást kapjunk, meg egyébként sem akart felvágni a Panasonic és LG által közösen -csak Laci autója számára- kifejlesztett légkondícionálló-rendszer prototípusával. Inkább a Hi-Fi systemet kapcsolta be. Erről inkább nem írnék, azt az érzést úgysem tudnám szavakba önteni.

Hazaérve kb 20 percnyi fürdés, készülődés és a leégett hátam okozta kínok közötti öltözködés után visszamentem Szolnokra, találkozni egy régi ismerősömmel. Miután szokásomhoz híven kellőképpen bunkó voltam Vele is (pedig még ajándékot is kaptam!), hazajöttem és -mint aki jól végezte dolgát- a napi elvonási tünetek megelőzésére szolgáló kockulás után aludtam.

A következő posztban szerintem valami szakmai dologról írok (nem mintha érdekelne bárkit is), mert olyan már régen volt, és ez mégiscsak techblog is egyben.

RobbeR