Az előző rész tartalmából:
Gyöngyihez házibuliba menés, bebaszás, rióba menés, magunkat leégetés, ez egy lakótelep levés, kussoljatok kikiáltás, hálószobák pont ide nyílás.
A szerdai buliból csütörtökön 10am környékén hazaesve elhatároztam, hogy akkor még nem alszom, inkább majd este, ugyanis aki sokat alszik, keveset él, ha nem tudtátok volna (ráadásul a vonaton hazafelé is kialudtam magam [~1,5 óra], szóval minden OK volt). Ettem, regenerálódtam, beküldtem agyba 3-4 liter hideg ásványvizet, megnéztem pár filmet stb stb, és egyszer csak -olyan 8pm felé- megcsörrent a telefonom. Sziller volt, aki invite-olt a nem messze fekvő Sipos vendéglátó egységbe, mert Bred Bandi Bellicknek hétfőn volt a szülinapja, és most ünnepli. Mondtam Szilinek, hogy megyek, megadom a respektet Bandinak, de semmi piálás, nehogy véletlenül alkoholista legyek.
Ahhoz képest, hogy 1 sör volt a maximális "mennyit iszok ma" limit, Bandi rögtön azzal kezdte, hogy meghív 1 deci jägerre (!!!), mivelhogy ők már ittak két felest, és be kell hoznom. Erről az elhatározásáról sehogysem lehetett lebeszélni, pedig minimum 1 másodpercig tiltakoztam ellene! Hajthatatlan volt.
Berakták elém, de kísérő nélkül input only módban nem igazán ment volna az 1 deci tömény arcba tolása, ezért beszereztem egy sört a jager utáni időkre. Közben még nyavíkoltam egyet, hogy milyen szarul vagyok, hátha megesik rajtam a szívük, de nagyon úgy tűnt, hogy a kocsmából csak két módon juthatok ki: részegen, vagy holtan. Tehát mit volt mit tenni, leküldtem a jagert két részletben, plusz még közben reload-olták a készletet, így még egy feles termett előttem hirtelen.
Amúgy a kocsmában a mi team-ünkön és a pultoson kívül még egy ember volt fellelhető, aki valamilyen okból meghívott mindenkit egy abszintra. Amikor ez történt, már kezdett felelevenedni az előző éjszakai tudatállapotom, ezzel együtt felszínre tört a jóltitkolt alkoholizmusom is, ezért a laza 70-80%-os feles már olyan volt, mintha fél deci vizet innék, ellentétben Bandival, akinek annyira ízlett a vacsora, hogy úgy érezte, meg kell mutatnia nekünk is, ravasz erdei állat formájában (ezek után érdekes módon csak egy darab puszit kapott Adritól, azt is arcra) .
Ekkor nagy bánatunkra a pultos bejelentette, hogy záróra van, hagyjuk el a helységet. Már épp ment volna haza mindenki, amikor kipattant a fejemből az ötlet, hogy az előző pókerezésről még maradt nálunk otthon egy kis jäger (fél üveg), gyerünk ki a közeli játszótérre, és igyuk meg (érdekes jelenség, hogy minél többet iszom, annál jobban remeg a kezem, annál több pia megy a pohár mellé, ezért annál kevesebbet iszom ==> Minél többet iszom, annál kevesebbet iszom).
A játszótérre elkísért minket tesóm, és a srác is, aki meghívott minket abszintra. Róla kiderült, hogy villanyszerelő, tesómról meg az, hogy jobban csúszik neki a jäger, mint nekem. Szilinek egy idő után támadt egy jó kis ötlete: gyalogoljunk át JBH-ra (gy.k: Jászboldogházára) a sínek mentén. Itt jegyezném meg, hogy JBH légvonalban legalább 7 km, de sínvonalban simán van tíz, tehát elég érthető, hogy miért nem aratott osztatlan sikert az ötlet (egyébként tavaly, egy hasonló est keretein belül átgyalogoltunk JBH-ra. Visszafelé már vonattal jöttünk, reggel 8-ra otthon is voltam.). A nem túl népszerű fogadtatás ellenére Szili -két lábon járó ötlettárház lévén- kis gondolkodási idő után újabb ötlettel rukkolt elő: sétáljunk el Szolnokra (ami egyébként nem tudom, hogy mitől lenne jobb ötlet a JBH-nál, tekintve, hogy Szolnok 20 km-re van). Az ötlet hasonló sikereket aratott, mint az előző.
Kicsit később még beszéltem valami nőnemű egyeddel Szili telefonjáról, de a telefonbeszélgetésre nem igazán emlékszem. Majd egy kicsit sergőztünk a játszótéri sergő-equipment-en (igazi 20 évesek módjára), és a másnapi tescoba-menés részleteit megtárgyalva hazamentünk.
Next event blogzása coming soon.
