RobbeR tech és magánblogja

A múltheti nagy árokszéli-fekvőhely-tesztelős, villanyoszlop-kidőlés-megakadályozós, füvek-népét-közelebbről-megvizsgálós bebaszásom hatására megváltozott az életem: megfogadtam, hogy egy hónapig nem iszok egy korty alkoholt se (egy kortyot se [egy darab kortyot se {semennyit se /nulla darab kortyot \(egy kikúrt konyakmeggyet se\)/}]). Mivel eddig még sosem koronázta siker az ilyen jellegű fogadalmaimat, ezért most úgy érzem, be kell bizonyítanom a világnak: képes vagyok rá.

El is terveztem, hogy ehhez mire van szükségem:

• kevesebb alkoholra kiélezett buli (mondjuk nulla)
• nagy akaraterő

Ez utóbbi felvet bennem egy már régóta dédelgetett kérdést: Alkoholista vagyok?
Csak azért dédelgetem régóta ezt a kérdést, mert habár csak bulikon iszok alkamanként (minden bulin több alkalommal), mégis valahogy minden héten összejön minimum 1 darab kemény bebaszás, ami szerintem -annak ellenére, hogy fiatalok vagyunk, meg tattarattaratara- már nem egészséges. So, fiatal egyetemista/kollégista/főiskolista/albérletista vagy egyéb sorstársaim, plz kommentben nyugtassatok meg, hogy nem csak én baszok be hetente (czako kommentjét erre a kérdésre nem tekintem érvényesnek).

Egyébként mellettem szóljon az, hogy az alkoholt nem az íze, sokkal inkább a hatása miatt iszom. Szóval nem iszok csak úgy poénból egy-egy felest néha, csakis akkor, amikor megvan a társaság, a buli, és a hangulat.. Sosem kívánom, és sosem érzem úgy, hogy most nekem mindenképp szükségem van egy kis vodkára (ez alól kivételt képeznek azok az esetek, amikor az adott pillanat előtt már ~0,5 liter vodkát megittunk, ekkor valahogy jobban kívánja az ember).. Egyedül sosem iszok töményet, az egyetlen dolog, amit csak úgy hétköznapi esetben iszok, az a sör (de az ugybár egészséges, tele van B-vitaminnal - legalábbis czako az utóbbi időben ezzel vígasztalja magát).

Otherwise, az előbb említett hardcore drinking óta haláltusát vívok valami nagyon huncut kis fertőzéssel (akivel szerintem az Erzsébet-körúti árokban ismertük meg egymást), tünetei:

• 60 liter takony / nap távozik a standard inputokon (ezzel egy időben a sarki kisboltban jelentősen megnőtt a zsebkendő-eladások száma)
• éjszaka 2-4 óra forgolódás, aludni nem tudás, hányinger levés
• non-stop fejfájás pro, kb 4 napja
• szagokat és ízeket egyáltalán nem érzek, valamint a hallásom is csökkentett módban fut (unalmamban azzal szórakozok, hogy egy szelet citromot egyben betolok az arcba - amitől normál esetben taknyom-nyálam egybefolyna, de most semmi)

Itt megint a segítségeteket szeretném kérni - ha valaki ráismer a tünetekre (esetleg netalántán orvos), akkor ossza meg velem, hogy hogy lehet ezt a fertőzést offolni, ugyanis eddig a rakás gyógyszer, az [a-zA-Z] vitaminok túladagolása és egy majomfalkát megszégyenítő gyümölcsmennyiség elfogyasztása sem segített.

Érdekesség, hogy a hempergés másnapján még semmi bajom sem volt, olyannyira nem, hogy Sziliékhez képes voltam elmenni pókerezni, sőt, még előtte takarítani is. Az alsó épület takarítása közben hangzott el a következő párbeszéd, aminek poénértékére csak később eszméltünk rá:

Szili faterja: - De kurva sok chipset hoztatok! Egy hétre jöttetek?
Czako, én: - Nem, fél nyolcra...


A vicc az, hogy czako és én félreértés áldozatai lettünk, amire később Szili döbbentett rá minket.

Egyébként ez volt a "cölibátusom" első napja, sikerült is betartani a fogadalmat, nem ittam egy korty alkoholt se -nem is hozott senki, meg kocsival voltam (de természetesen amúgy sem ittam volna. Ez egyértelmű). Zsigray 'tour de fuckin france' Csabi viszont muterja bike-jával jött, de már nem volt kedve a póker után hazáig kerekezni (amit meg is értek, tekintve, hogy alig 3-4 km-re lakik Szilitől), tehát vagy Szilinél alszik^^, vagy kitalálunk valamit, hogy lehetne a kocsit és a bike-ot valahogy összehozni. Bennem felmerült az az ötlet is, hogy belekapaszkodik a kocsiba, és hazahúzzuk, de aztán ezt gyorsan elvetettük.

A brainstorming eredménye végül az lett, hogy betesszük a bike-ot a csomagtartóba, Csabi meg beül, és hazavisszük. A csomagtartó és a bike méretei viszont nem igazán tartoztak egy súlycsoportba, így alig fél méterre lógott ki minden irányba, ami implikálja, hogy nem lehetett lecsukni a csomagtartót. Sebaj, találtunk egy gumipókot (ami kb 5 cm hosszú volt, szóval ez még csak valami gumipók-pete lehetett, vagy nemtom), és lekötöttük vele a csomagtartót, így nem 200ezerre, hanem csak 150ezerre büntetett volna meg a rendőr, aki esetleg megállít. Sebaj, elindultunk, Csabi szeme pedig rá volt tapadva a csomagtartóra, hogy egyből lássa, ha kiesne a bike (én a visszapilantóban nagyon zsírul láttam a csomagtartó fényezését, de azon kívül semmi mást, ami vezetéstechnikai szempontból egy kicsit gáz - bár az én vezetési stílusomat nem sokban befolyásolta). Végül sikerült egyben hazajuttatni a bike-ot és Csabit is, és a legkomolyabb közbiztonsági tiszt, akivel találkoztunk, egy fekvőrendőr volt.

A  héten bepróbáltam egy új fodrászt is, bár ezt nyilván mindenki leszarja. A csajszi tök jó arc, ráadásul tök jó hajat tolt, ráadásul tök olcsón, szóval úgy döntöttem, changelem az előzőt az újra.

Amúgy az előző posztomhoz ("Köszönöm a figyelmet") hasonlóakat szerintem a későbbiekben is fogok írni, az amúgy is Csomolungmát megszégyenítő egóm további növelése érdekében (THX to kommentelők). Meg egyébként is, valahol meg kell jelentetnem a Google hirdetéseimet, aminek bekattintására hivatalosan nem uszíthatlak benneteket, de ha esetleg véletlenül beleakadna az egeretek kurzorja, nem haragszom meg érte. A "cölibátus" pedig november 25-én jár le, szurkoljatok!

Tegnap bebasztam, de ez nem hagyományos bebaszás volt, hanem bebaszás Xtreme edition, szavakkal nem is lehet kifejezni, hogy mennyire kész voltam. Na mindegy, nem akarom ezt ecsetelni, nem vagyok rá büszke vagy ilyesmi.

Viszont a blogírást mostantól befejeztem, vagy szüneteltetem, esetleg lehet, hogy csak simán tech blog lesz a jövőben, de azért nyitva marad, hátha valamelyik haverom akar majd bele írni, vagy ha esetleg meggondolnám magam.

Más: Szerintem valaki keyword attackot rakott a blogomra, ugyanis már a "szolnoki buzik" kiejezésre is az első 2 oldalon vagyunk xDDD. Köszönjük neki.

Végül, de nem utolsó sorban köszönöm, hogy megtiszteltetek eddigi figyelmetekkel.

RobbeR

Geges egy olyan felsőbbéves IK-s arc, akinek minden ELTE-s vagy kolis rendezvényhez van valami köze, meg szerintem egy csomó 2-4 betűs csuklásra emlékeztető mozaikszóval elnevezett egyesület/önkormányzat/társaság elnöke/alelnöke/tagja is, szóval a lényeg, hogy jó sok mindenkit ismer, és sok mindenbe van beleszólása, ami az egyetemmel kapcsolatos.

A Dokk egy klubhelységgel és megfelelő tisztségviselőkkel rendelkező kollégiumi klub, ahová le lehet járni gangelni, inni, bulizni, vizipipázni, teázni, filmet nézni, és szinte minden nap rendeznek valamit a klubhelységükben.

Séró a Dokk újdonsült elnöke (eddig Geges volt). Nevét állítólag a mindig divatosan bezselézett hajkoronájáról kapta.

Vízipipa egy olyan cucc, amit ha cigi helyett szívok, akkor el tudom hitetni magammal, hogy nem élek egészsgtelen életmódot. A tüdőm kevésbé hiszékeny típus.

Barnabás egy elsőéves, aki minden este máshol hempereg, attól függően, hogy a kollégium melyik szektorában van valamiféle rendezvény (fontos tulajdonsága, hogy akár egy palacsintasütésen is képes KO-ra innia magát). Elmondása szerint tud teleportálni: egyik pillanatban még felest tol, másikban már egy teljesen más helyen ébred fel, ami csak az esetek 10%-ban a saját ágya.

Most, hogy tisztáztuk az alapfogalmakat, már senki nem fog parse error-t tolni olvasás közben, feltéve ha a a <magyar_nyelv> és az <eddigi_posztok> library be van importálva az arcába.

A hét (ami ezen sorok írásának pillanatában már a múlt hét) első felében kiderült, hogy a jövő héten (ami a jelenlegi hét), két darab ZH-t is írni fogok, az egyiket Algoritmusokból, a másikat pedig Matalapból, amiről azt kell tudni, hogy second chance alapon tolom, tehát már a második kurzusfelvételem (nem volt belőle keresztfélév). Tekintve, hogy erre a kurzusra laza 4-5 Analízis épül, igencsak illene megincsálni idén, hacsak nem akarok még vagy 10 évet az egyetemen tölteni. Ezt a tényt nyilván felsőbbéves újszászi ismerősünk és szobaszomszédunk, Ézsiás is felismerte, amikor az első ZH-ra menet a liftben összefutva és a helyzet részleteit felvázolva csak ennyi volt a reakciója: Az baj. (Tényleg baj, de az, hogy másodjára végzem a kurzust, és még most sem tudok szart se, az bizony még nagyobb baj - ha így haladok, akár a saját elsőszlött fiammal is egy évfolyamra járhatok majd.)

Na, komolyra fordítva a szót, szerdán bebasztunk. Csütörtökre volt betervezve (sőt, volt olyan időintervallum, amikor azt hittük, szerdán és csütörtökön is bebaszunk), de az egyéb okok miatt elmaradt, viszont szerdán meg egyéb okok miatt basztunk be, úgyhogy az egyéb okok igencsak a spanunk lett a szerdai-csütörtöki napokon.

A szerdai egyéb okot Barnabásnak hívták, aki 11 óra körül egy kishajóval a homlokán behempergett a szobánkba, és ránkdobott egy invite-ot, a lenti gólyaavató bulira, a Dokkba (a kishajó filccel volt odarajzolva, még mielőtt valaki azt hinné, hogy a Titanicot egyensúlyozta a fején, vagy valami). A kishajó okát/célját sajnos többszöri kérdezés után sem sikerült kideríteni attól a 3-4 elsőévestől, akiknek a véralkohol-szintjüket összeadva nyilván meghaladnánk a 100%-ot. Az invite dobás, és Barnabás sikeres kiguringatása után czako jött a szokásos szöveggel, hogy "csak gyerünk le, gyerünk má le", amit nyilván egy while ciklusba ültetett, ami addig fut, amég bele nem egyezek. Ezt a programot amúgy elég sűrűn meghívja.

Lementünk hát, és találtunk is annyi részeg embert egy helyen, hogy akár a saját házibulimon is lehettem volna, azzal a külömbséggel, hogy itt mindenkinek volt piája, csak nekem nem. Mivel czakonak se volt, ezért jött az építő jellegű ötlettel: menjünk ki a Tescoba piát venni. Namármost, nem tudom, mennyire ismeritek a BKV kalandjainkat, de ha már olvastátok őket, akkor nyilván a Ti szátok sarkában is megjelenik egy pici mosoly annak hallatán, hogy czako és én éjszaka BKV-vel (!!!) megyünk ki a fél órányira található TESCO-ba. Mivel én is olvastam már ezeket (50%-át én írtam, 100%-át átéltem), ezért bekészítettem 3 napi hideg élelmet és egy hálózsákot is az útra, biztos ami biztos.

Az utazás várakozáson felüli volt, íme a statisztikák:
 - 7 darab percet várakoztunk
 - 0 darab rossz buszra szálltunk
 - 1 darab vodkát vásároltunk
 - 0 darabszor vesztünk össze út közben

Ezzel a stattal be is írtuk magunkat a saját kis történelemkönyvünkbe, mint ahogy azzal is, hogy a vodkát kb 8-10 perc alatt pusztítottuk el, ami nagyon komoly, Barnabáséhoz hasonló tudatállapotot eredményezett. Innenstől kezdve volt egy kis idő, amire nem emlékszem, de nem voltam azért annyira vészesen kész.

Másnap arra ébredtem, hogy elaludtam az összes bejárásra méltó órámat, és olyan szomjas voltam, hogy az összes ásványvíz sírva menekült a hűtőből, amikor kinyotottam. Ezen kora hajnali órákban (délután kettőkor) hívott fel Geges, hogy lenne-e kedvünk staff-tagnak lenni az aznapi IK gólyabálon. Miért is ne?

A helyszínre érve derült ki, hogy mit is fogunk valójában csinálni: Biztonsági emberek leszünk, hajnali 4-ig. Természetesen a következő okok miatt senki sem mert balhét kezdeményezni az est folyamán:

• Hivatásos biztonsági szolgálat jelenléte (5%)
• Kigyúrt dokkmunkás felsőtestem látványa a security staff tagok között (95%)

Nem tudom, hogy ki szervezte a bulit, de ezúton szeretnék neki gratulálni: Egyszerre maximum 15 embert láttam a 200 fős tánctéren, miközben a Supernem és a Heaven Street Seven nevű zenekar játszott, szegények valószínűleg még nem léptek fel ilyen kevés embernek. Elővételben 18 darab jegy kelt el. Amellett, hogy full gáz volt, még anyagilag is bukta, de sebaj.

Az buli hangulatának csúcsa az volt, amikor a két kirendelt busszal mentünk bejárni az ELTE kollégiumokat, ahonnan -a tervek szerint- embereket kellett volna elhoznunk a "buliba", és nekünk az volt a feladatunk, hogy fenntartsuk a rendet a buszokon, ami -tekintve, hogy a két busszal összesen 0 darab embert szedtünk össze- pont testhezálló feladat volt számunkra. A második fordulóval (amin már nem mi voltunk a biztonsági emberek) már sikerült 3 embert összeszedni...

Hajnali kettőkor már az emberek nagy része elzúzott, és a HS7 zenekar félmázsás dobjainak és gitárjainak kinti autóhoz cipelése után zúztunk is haza.

RobbeR

Nemrég érkeztem haza Szolnokról, ahol Pásztival, czakoval és Ákossal kottáztam, egy instant zsebosztálytalálkozónak látszó kocsmalátogatás keretein belül. Mivel kocsival mentünk (és én vezettem, de ne aggódjatok, mindannyian életben vagyunk), ezért nem ihattam, amiből le is szűrtem egy tanulságot: Ha olyan helyre mész, ahol van sör, akkor ne kocsival menj.

El tudjátok képzelni, milyen érzés ott ülni egy karnyújtásnyira a sörtől, amikor tudod, hogy nem ihatsz? Hát igen, erre van is egy igen megható, de nyilván nem pont erre az esetre kifejlesztett okosság: "Az a legrosszabb, ha úgy hiányzik valaki, hogy mellette ülsz és tudod, hogy soha nem lehet a tiéd". Eme szép idézet hatására hirtelen homlokon csókolt a múzsa, és írtam is egy verset, ami -akár hiszitek, akár nem- a sörről szól. Fantáziadús módon azt a címet adtam neki, hogy "A sör"... Íme:

A sör

A sör, egy nagyon jó kis ital,
Amit bármikor ihatsz, legyen akár vihar,
vagy napsütés.

Ha megszomjazol, csak szerezz egy sört,
Például a kocsmában fizess egy kört,
vagy bármi ilyesmi.

Ha a sör elfogyott, semmi para,
tattaratta rattara,
Menjél a boltba, és vegyél!

Jambikus pentameterben íródott, valamint áthajlásokat is tartalmaz, de verselemzés helyett inkább leírom a csütörtök estémet, amikor Kanyosékhoz, majd városnéző túrára mentünk.

Czako olyan fél7 körül ébredt, és aki picit ismeri czakot, az tudja, hogy nem reggel fél7-ről beszélek. Ekkortájt álltunk neki a másnap reggeli Alkalmazások Fejlesztése beadandó elkészítésének, ami nekem a következőképp néz ki:

Valósítsuk meg a felsőháromszög mátrixtípust (a mátrixok a főátlójuk alatt csak nullát tartalmaznak)! Ilyenkor elegendő csak a főátló és afeletti elemeket reprezentálni egy sorozatban, amelyet egy dinamikus helyfoglalású tömbben helyezzünk el. Implementáljuk a mátrix i-edik sorának j-edik elemét visszaadó műveletet, valamint az összeadás és szorzás műveleteket! Tegye lehetővé két felsőháromszög-mátrix típusú változó közötti értékadást!

A feladatról a feladat szövegén kívül még annyit tudtam, hogy C++-ban kell megvalósítani, ráadásul linux alatt. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy eddig nulla darab órán voltunk benn, nem értek se a Linuxhoz, se a C++-hoz, sőt, a feladat szövegéből sem értek egy kurva szót se, szóval ez egy igencsak egész estét betöltő programnak ígérkezett...

A fejlesztés elkezdése előtt részekre bontottam a folyamatot a fejemben:

1. Linux operációs rendszer üzembe helyezése és elindítása.
2. C++ fordító megkeresése a Linux rendszerben.
3. C++ fordító használatának kiismerése.
4. A feladat szövegének lefordítása emberi nyelven, a Google-val és a Wikipédiával karöltve.
5. Megoldási terv.
6. Implementálás.
7. Dokumentáció készítése.

Mivel én nagy nehézségek árán a 2. pontig, czako pedig a 0. pontig jutott, ezért inkább elővettük a fütyülős mézes málnát a hűtőből, hátha 1-2 feles után jobban megy majd a fejlesztés (ezt szigorúan az eaf házi elkészítésének érdekében tettük). A fejlesztés nem ment jobban, ellentétben a feles-ivással, mert a tervezett 1-2 felesből 4-5 lett, ami igencsak meghozta a kedvünket a már hét elején megbeszélt albérlet-to-party rendezvényre, és ezzel egyenes arányosságban vette el a kedvünket az eaf elkészítésétől is (egyébként czako "Linux üzembe helyezés" tevékenysége abból állt, hogy még a telepített Windows rendszert is elkúrta, tehát mondhatjuk, hogy Ő a -1. lépésig jutott). Gyöngyinek azt mondtuk, hogy fél9-re a PHBH-n (gyk: Petőfi Híd budai Hídfő) leszünk, tehát 9 körül már ott is voltunk a Mester utcánál.

Mikor Gyöngyi felszállt a 4-6os villamosra, adtam az ajtónak és a széktámlának egy-egy puszit (persze az eredeti misszió egy divatos double-kiss lett volna Gyöngyi jobb és bal arcára, csak én kicsit tágabbnak képzeltem az arcát). Hoztunk azért neki ajándékba még egy kis mézesmálnát, amit gyorsan be is tolt arcba, úgyhogy Kanyosékhoz (ahová mentünk) már csak egy üres MM-s üveg, és három ittas ember jutott el. Örült neki.

Kanyos albérlete a Kálvária tér közelében található, ami nem túl safety környék (főleg este -bár nappal is nagy sötétség van az utcákon-), de szerencsére nem sok időt kellett sétálni az albérletig, úgyhogy élve sikerült eljutnunk oda...

A albérletbe -ami belűlről picit hasonlított a Buckingham palotára- lépve a team kapásból üdvözölt minket, madj Kanyos körbevezetett a házon. Mint utólag kiderült, ketten laknak ott: Kanyos, és még egy valaki (ez így kettő), de ahogy a burzsoly berendezést néztem, minimum Steve Jobs, vagy Michael Schumacher lehet a lakótársa. Az est nekünk már igencsak meg volt alapozva, de ezzel összesen ketten voltunk így, a többiek tehát elkezdték megsemmisíteni a hűtőben fellelhető minőségi borkészletet.

Időközben megérkezett Lilla és egy haverja/ismerőse/pasija/kúrópartnere/mellplasztikai sebésze (Lilla majd pls húzd alá a helyes választ), akinek a nevét nem tudom, csak azt, hogy Turán lakik. Lillát -mint általában- most sem baszogattuk, sem a mellének méretével, se semmi mással (általában is a mellével szoktuk nem baszogatni). Miközben DaviD és Mr. Tura zenéket nyomott arcunkba, mi a zsírul megterített ágyon hemperegtünk, hasonló elrendezéssel, mint az előző héten Gyöngyiéknél.

A biztonság kedvéért czako -aki az előző buli után magához térve és azóta tüdőrák lightal küszködve megfogadta, hogy soha többé nem cigizik- már Kanyosék felé menet vett egy narancssárga PALL MALL-t egy non-stopban, és el is szívott belőle jó pár szálat az ajtó előtt, majd szorgalmazta, hogy menjünk Nagydiófába, de mivel már éjfél elmúlt, az zárva volt. Helyette inkább elindultunk világot látni (csak mi hamuban sült pogácsa helyett piát és cigit csomagoltunk az útra), hátha találunk valami értelmes bulizóhelyet, ahová beengednek minket, és még érdemes is bemenni. Nem találtunk, viszont toltunk arcba egy-két gyros-t (Lilla gyros helyett inkább gyors-t), mert olyan éhesek voltunk, hogy akár Lilla mellét is képesek lettünk volna egy ültő helyünkben megenni (de persze egyszerre csak az egyiket).

Ezek után/előtt volt még közterületen való sárgadobás, és a rendőrök lebeszélése a csekkiosztásról, de a favorit az volt, amikor czako annyira felháborodott egy BKV-utas beszólásain, hogy fennhangon leugatta, hogy mit képzel magáról (csak a fél busz nézett minket hülyének, a másik fele inkább a bunkó paraszt jelzővel illetett volna minket), de legalább visszafelé ingyen utazhattunk a buszon, mert felismert minket az egyik ellenőr.

Amúgy a héten czako publikálta élete első posztját, ami a BKV-skillünket mutatja be "röviden" és tömören.

RobbeR

 /*
Ebben a posztban különösképpen sok link található, ezért a böngészőkhöz kevésbé értő, 1.0-ás IE-huszár juzereknek segítenék egy gyors ToolTip-pel: Ha a linkre kattintva lenyomva tartod a Ctrl billentyűt, akkor a mutatott tartalom új ablakban nyílik meg (feltéve ha értelmes böngészőt használsz), ezáltal nem kell elhagyni az eredeti "szülő" oldalt az URL tartalmának megtekintéséhez.

Más típusú toolTip by faterom, hátha valakinek ez is hasznos: "Az ajtó nyitása a kilincs lenyomásával, és az ajtólap egyidejűleg történő nyomásával valósul meg."

Mégegy ToolTip az ajtókkal kapcsolatban, ami most csak úgy eszembe jutott: Ha az üvegajtóra INLOT van írva, akkor azt húzni kell.....
*/

A legutóbbi poszt után hagytam Nektek egy kis időt, ezzel próbálom érzékeltetni a regenerálódást, amin az abban megfogalmazott buli óta átestünk. A testünk szép lassan visszanyerte eredeti tulajdonságait, beállt a belső ritmusunk, sőt, a bélflórám egyensúlya is visszalendült a normális kerékvágásba (igen, ezt a sok bullshitet mind a reklámokból tanultam, amikor még néztem TV-t). Viszont azóta megint annyi posztolnivalóm lett, hogy ha most nekiállnék, két hét alatt ~20 bill simára koptatásával se nagyon tudnám leblogzani, már csak a sok programozós munka miatt sem.

Valójában az a baj, hogy szinte mindennapos blogeseményeken esek át (Bloggyanús eseményeken, by Feri), főleg amióta a koliban vagyok, és egyetemre járok. Voltak már éjszakai csocsózások, pinyózások, kocsmába menés, majd Gyöngyinél alvás (hatan egy ágyban, ami nem is lett volna annyira rossz, amennyiben czako és Tulok helyett mondjuk Gyöngyi aludt volna fél éjszakán át szorosan hozzámpréselődve). Ugyanezen az estén volt, hogy a szinte legyőzhetetlen huggyantási inger miatt késtük le a -hajnali 1 magasságában nem túl sűrűn portyázó- Lopakodó kombínót, ami egy nagyon félénk állat, ha megijed, azonnal megáll, és halottnak tetteti magát. Ezzel a húzásunkkal megajándékoztuk magunkat egy éjszakai egészségügyi sétával a Blahától a Mester utcáig.

Megismertünk pár új arcot, többek között egy lányt is, akinek anyakönyvezett neve Mezei Nárcisz (nem vicc), és egy Barnabás nevű srácot is, akivel -annak ellenére, hogy két szobával odébb lakik- még nem sűrűn sikerült úgy összefutni, hogy ne kottarészegen próbáljon navigálni a két szomszédos fal között.

Egyébként ezen a linken megtekinthető a látástól-mikulásig órarendem, de szerencsére ennek a sok tudásforrásnak csak ~20%-át használjuk ki, ráadásul minden héten mindig másik 20%-ot. Nyilván ennek a mentalitásnak köszönhető az a tény, hogy 3 hét alatt 3 hiányzást gyűjtöttünk össze Alkalmazások Fejlesztése tárgyból, valamint Web-fejlesztésből kettőt, mert ebből első héten elmaradt az óra... (4 hiányzástól kurzus FAILED). Azt, hogy miért nem jutottunk be sosem, inkább most nem írnám le (elég megnézni az említett órák kezdési időpontjait).

Volt még -a czako-féle Wikingben hempergős pénteki buli utáni szombaton- egy Sensor Base is szeptember 20-án, ami a budapesti K2-ben rendszeresen megrendezésre kerülő Hardstyle party. Ez volt a szülinapom (ami mellesleg 14-én volt) n-edik számú megünneplése, ami már annyiszor megtörtént, hogy kb 300 éves koromig előre megünnepeltük mindet..

The Pitcher-ről azt kell tudni, hogy a HS-t megteremtő együttesnek, a Donkey Rollersnek (és a Superplasticnak) az egyik tagja, Sensoron pedig személyesen Ő MAGA kacsingatott arcba, amikor az aláírást adta a 200-asomra. Másik nagy név a bulin Alphaverb volt, aki ráadásul -szerintem- jobban nyomta, mint The Pitcher. Amúgy hatalmas party volt, kevés piával is nagyon nagyot zúztunk, majd a nagy hangerő miatt 3 napon át röpke 50%-os halláskárosodásban szenvedtünk (ez így pont jó volt, a fülünket úgysem kurtuk még szét az adott héten, csak a tüdőnket, májunkat stb).

Jelen pillanatban -a hajnali 3-ig tartó Egyetemi Napokon való ruhatáros mivoltunk miatt- ott tartunk, hogy én ülve-alva-blogzok az egyetem géptermében (Loviban), czako valamelyik web-fejlesztés gyakon van, és dinamikusan figyel a tanárra (vagy másképp fogalmazva odafigyelve alszik), úgyhogy ne haragudjatok, hogy ezt a sok dolgot most ilyen rövid posztba sűrítettem, remélhetőleg majd egyszer lesz időm leírni a detailokat is...

RobbeR

Most picit előreugrok az időben, és közlöm, hogy szeptember 20-a van hajnali 2:40 körül, és most estem haza Wikingből, aholis Feri azt mondta, hogy ez az este egy erősen bloggyanús esemény. Ez egy új kifejezés számomra, THX to Feri, de ez a bloggyanús Wiking-esemény még várat magára, előtte leírom a kb 2 héttel ezelőtti Sipi-bulit, majd megpróbálom utólérni magam blogzásban. Ennek következménye, hogy a tech jellegű posztok picit most hanyagolva lesznek, de ne keseredjetek el, inkább kattintsatok a bezárás ikonra, amég nem késő...

A Sipi-féle bulira (ahova nulla darab csajt hívtunk) partyjáratok juttattak el bennünket, ugyanis az egész rendezvény jászalsófelsőn (gy.k: Jászalsószentgyörgy) volt megrendezve, de máshol is lehetett volna, tekintve, hogy kevés olyan magyarországi település van, ahol Sipiéknek nincs háza. Odafelé tesóm vitt minket az előző posztban már definiált autóval, ami -az energiatakarékossági szempontokat szem előtt tartó központi számítógépnek köszönhetően- úgy gondolta, hogy jobb lesz nekünk jobb első és hátsó fényszórók nélkül utazni (ezt a fajta mesterséges intelligenciát amúgy csak kézivezérlésre való átkapcsolással lehet kiiktatni).

Mikor odaértünk, meglepődve tapasztaltuk, hogy a ház fel lett újítva a legutóbbi szilveszteri assault óta, rendesen bőr ülőgarnitúra, nagyképernyős TV és pöpec konyha fogadott minket, gondolkodtam is rajta, hogy elég nagy bátorságra vall egy ilyen kecóban házibulit rendezni, csak aztán eszembe jutott, hogy Sipi olyan bátor, hogy szobrot lehetne róla állítani a Hősök terén. Ekkor még csak 6-7en voltunk ott, a szolnoki team csak jóval később érkezett meg, amikor már -valószínűleg az azóta eltelt 1-2 hét miatt (amiatt, aha)- kevésbé emlékszem tisztán a dolgokra.

Az elején -amikor még mindenki józan állapotban volt- csak a magyar-dán meccset néztük, közben pedig feljött a "ki-melyik-poszton-focizik-a-legjobban" téma, és megbeszéltük, hogy Szili mindenütt jó, de legjobb otthon. A meccs közben már be-betoltunk néha egy-egy felest, de a végén még nem éreztük magunkban az erőt, ezért utántöltöttünk picit. Asszem az est folyamán ez volt az a pillanat, ahol nyugodt szívvel meghúzhatjuk a határvonalat a "tisztán emlékszem" és a "nem emlékszem" állapotok között, ettől kezdve a történet hitelességéért felelősséget nem vállalok (ez előttiért se). Meg is húzom a határvonalat, a vizuális típusok számára:

--------------------------------------------------------------------------------

Ezután Sipi, czako (nem írom nagybetűvel vazzeg, mert ez egy nicknév) és én -aki elektrotechnikai tanulmányokat is folytattam 4 évig (de kb annyira értek hozzá, mint Kelemen Anna a tömbrendező algoritmusokhoz)- nekiálltunk összehozni a zenét szolgáltató rendszert, ami egy hifiből, két külömböző hangfalból, és egy laptopból állt. A megivott pár feles után már szinte magától összerakódott a hangcucc, és be is nyomtunk egy jó kis hardtechnot így kezdésnek, hagy örüljön az a (teljes létszám - 2) ember, aki utálja az ilyen stílusú zenét.

Ezen a ponton vetődött fel a probléma, hogy a tervezettel ellentétben még mindig tudtunk a világunkról, ezért gyorsan tettünk is ellene, méghozzá átlagosan 2-4 deciliter tömény elfogyasztásával. Innenstől kezdve nincs meg az egész este, a következő tiszta kép az az, hogy reggel felkelek a kanapén, a szoba közepén pedig Sipi és az egyik szolnoki srác fekszik egy szál alsógatyában. Viszont van néhány részlet, amire valamilyen oknál fogva emlékszem, de ezeket nem igazán tudom időben elhelyezni és/vagy sorrendbe rakni, tehát nem biztos, hogy időrendben írom:

• Csabi és én kinn állunk az udvaron, csabi ravasz erdei állatot juttatott a fűbe, és ezt a mozzanatot némi helyváltoztatással tetszés szerint ismételte, egy egész szép kis rókacsaládot installálva ezzel Sipiék udvarára.
• Szintén Csabival vagyok az udvaron, és egy szimpatikus fekvőhelyet keresünk, amit meg is találtunk a garázs melletti terület személyében (idáig még nem jutott el szerencsére a rókainvázió). Pár perc fűben való hempergés után kijöttek vagy 5-en oda hozzánk, és bevittek minket inni még, ami kb annyira hiányzott nekünk, mint lufiárusnak a nyílzápor.
• A lépcsőn állva iszok valami sötét-sárgás színű piát (vilmos?), Csabi mellettem iszik, és ez már az erdei rókacsalád kitelepítése után volt, szóval big respekt Csabinak, aki ezek után is tudott inni. A sárgás ital lehúzása közben éreztem, hogy eljött az én pillanatom, majd diszkréten kiegészítettem a -már-már romacsaládot megszégyenítő lélekszámú- rókafalkát, alig hagyva ezzel fedetlen, zöld füves területet Sipiék udvarán (szerintem közben már más is beszállt a rókatenéysztésbe).
• Az egyik szobában fekszem Tulokkal, czakoval és Csabival egy kb egyszemélyes ágyban, egy másik ágyon pedig Szili feküdt. Csabi már nyilván aludt, úgyhogy valaki be is takargatta a szekrényekben fellelhető összes ruhával és pléddel, aminek eredményeképp Csabiból egy 2-3 méter magas ruhadomb lett. Tuloknak eközben az volt a legnagyobb szórakozása, hogy max hangerőn végighallgatta a telefonján megtalálható összes csengőhangot, Csabi nagy örömére.
• A szolnokiak hoztak magukkal egy partykutyát (bár ez nyilván még a buli elején volt), amiről azt kell tudni, hogy kurva aranyos volt, a vodka viszont nem ízlett neki. A poszt végére csatolok egy indafotós képnézegetőt, ahol megtekinthetők és letölthetők a bulin készült kevésbé kompromittáló képek, de ebből hiányzik pár, amin Csabi hempereg, én hempergek, meg stb.

Az egyik képet elláttam kommentárokkal is, íme:

A hajnali órákban már mindenki aludt (padlón, itt-ott), a terület pedig igencsak hasonlított egy nukleáris robbanás utáni tájra, csak itt több hányás volt szétszórva mindenfelé. Ekkor még igen vicces módon max hangerőn beraktam a Semtex - Legyetek jók ha tudtok (Zseby mix) című számot, amivel nyilván kivívtam mindenki rokonszenvét, de ezután nem tudom mi történt, a következő kép az tényleg a reggeli ébredés volt.

Mikor felkeltem, az alábbi tünetek együttesen jelentkeztek:

• fejfájás advanced
• nehezen legyőzhető szarási inger :D
• a tüdőm kb szétszakadt a sok cigitől
• egy kurva szót -nem sok- annyit nem tudtam magamból kisajtolni (hangszálak OFF)
• erős hányinger és cigiszagú ruhák

Nagyon pöpec volt. Ebben a pillanatban határoztam el, hogy soha többé nem iszok semmiféle alkoholt (esetleg egy kis sört néha, alkalmanként). Természetesen -a buli óta eltelt időre visszatekintve- nem tartottam be, de ez majd meg lesz blogzva (vagy nem tudom, hogy kéne ezt ebben a szövegkörnyezetben ragzani). És végül (éssel nem kezdünk mondatot, de az "éssel nem kezdünk mondatot" mondat is éssel kezdődik, meggyőző) itt van a képgyűjtemény light, ami  egyenlő az (összes kép halmaza) MINUS (a tré és kompromittáló képek halmaza):

Ezennel lezárult a "Tanévnyitó week", vagyis az iskola első hetén rendezett partysorozat megblogzása. Az ebben leírtakat semmiképp se próbálja ki senki otthon, ha valaki mégis megtenné, nem vállalok érte felelősséget.

RobbeR

Previovously on Tanévnyitó week:
Bandinak BDay levés, Sipos kocsmában ünneplés, jäger és sör ivás, másnaposságra jól bebaszás, Szilinek fasza ötletei levés, abszintozás.

A hét -alkoholfogyastás szempontjából- legkeményebb bulijának ígérkező partyja a szombati Sipi-féle házibuli volt, a pénteki mission pedig az alkohol beszerzése a másnapi rendezvényre. Ehhez mi a TESCO-t találtuk a legmegfelelőbb helynek, tekintve, hogy ott valószínűleg van annyi alkoholmennyiség, ami kielégíti az igényeinket. Előre leszögezem, hogy a pénteki napon egy korty alkoholt sem ittam, de sokkal több alkoholt vettem, mint a héten eddig bármikor (ezért el is neveztem alkohol readonly day-nek ezt a napot).

Én vállaltam be, hogy hozok kocsit, tehát el is indultam az alig 20 éves Peugeot 405 típusú, kék színű, máshol meg erősen színátmenetes autóval, hogy felvegyem a többieket (Sipi, Szili, Csabi, Czako). Annak ellenére, hogy a jármű bármelyik részéből képes vészjósló és megmagyarázhatatlan hangokat juttatni az utastérbe, én mégis inkább az olajszint-mutató miatt aggódtam, ami alúlról nyaldosta a nulla értéket. Talán a sors iróniája, hogy ez egész kocsiban az egyetlen mutató/műszer, ami normálisan működik. Egyéb features:

• A kilométer-óra az [(éppen aktuális sebességérték)+50, (éppen aktuális sebességérték)-50] intervallumon ingázik, a valós sebességértéket az 1 mp-nyi ingázás átlagának kiszámításával lehet megkapni.
• A "légkondíciónálló berendezésnek" látszó ventillátor jelenleg már csak két állapotú: a kikapcsolt, és a maximum forgási sebesség (ez egyébként egyenlő a MÁV-kocsikon található fűtés állapotainak számával).
• Az ablaktörlő berendezés annyira automata, hogy ha egyszer esős időben bekapcsolja valaki, azt többet nem nagyon lehet kikapcsolni, akkor sem, ha 40 fok és tikkasztó hőség kerekedik utána. Az egyetlen kikapcsolási mód az az, hogy meg kell állni a kocsival olyan 4-5 percig az út szélén, és a motort is le kell állítani.
• A kettes sebességfokozatba való kapcsolás bárhol, bármilyen körülmények között csak egy durván hangos durranás kíséretében sikerülhet, még a legtapasztaltabb sofőröknek is.
• A központi zár "központja" a jobb első ajtóra van optimalizálva, ugyanis az az egyetlen ajtó, ahonnan kulccsal biztonságosan be lehet zárni a kocsit.
• Az elektromos ablakemelő általában egy kis manuális segítségre szorul.

Az autó egyébként jelen pillanatban is eladó, ha valaki kedvet kapott hozzá, jelezze nekem emailben, vagy bármilyen egyéb kommunikációs közegen. Biztos vagyok benne, hogy ilyen ficsörök mellett csak úgy vonzani fogja a vásárlókat.

Amellett, hogy ilyen fasza kis járgánnyal indultam útnak, a vezetési stílusom is eléggé sajátos, így hát nem csodálkoztam, hogy a 15-20 perces úton néha harapni lehetett a halálfélelmet az utastérben, de szerencsére a tesóm által vett és beszerelt hifi-system maximumra állítása után nem hallottuk a motorból érkező sound-okat, ellenben majdnem széthullott a kocsi a mélytől (még szerencse, hogy a rozsda összetartotta). Egyébként sikeresen eljutottunk vele a benzinkútig (ahol 4 liter gázolaj beletankolásával vívtam ki a benzinkutasok szimpátiáját), majd balesetmentesen sikerült eljutnunk a TESCO-ig is.

A TESCO parkoló assault után célirányosan a pia osztály felé vettük az utunkat (ahová egyébként bekötött szemmel is eltalálunk, ellentétben az iskolai equipment osztállyal, ahová még nyitott szemmel sem), ahol úgy éreztük magunkat, mint Ádám és Éva a paradicsomban. 12K HUF-ot dobtunk össze hatan, és a költségvetés a következőképpen alakult:

• Alkoholos italok : 10.500 FT
• Üdítők : 900 FT (ezt kicsit sokalltuk, de nem tudtunk belőle lefaragni sehogy sem, pedig a kedvezőbb árú Tesco Value termékeket részesítettük előnyben e téren)
• Kaja : 600 FT

A költségvetés súlyozása igencsak elárulja, hogy nem egy hatfogásos vacsorára készültünk, de legalább szendvics-alapanyagot táraztunk be, hogy azért ne a vodka legyen a fő menü, egy kis fütyülős mézes meggyel körítve (bár 600 forintnyi alapanyagból nem nagyon számíthattunk gigantikus gasztronomikus orgazmusra).

A pia kézikosarakban való elhelyezése után elmentünk a gyúrópad-osztályra is, mert Szili akciós gyúrópadot akart venni. Maga a cucc egy igen nehezen mozdítható kartondobozban volt elhelyezve, de szerencsére Csabi nem hagyta otthon a karját, ezért hóna alá kapta, és célba vettük a kasszákat. Ott az eladó hölgy kicsit furcsa szemmel nézett ránk, hogy a gyúrópad mellé csaknem 11ezer forintért vásároltunk piát, biztos igazi sportembernek nézett minket (egyébként a gyúrópad mellé súlyzót nem is adtak, szóval részegen ráfeküdni és elaludni rajta pont tökéletes, másra nem igazán jó).

Miután a kasszánál kiderült, hogy a gyúrópad simán kétszer annyiba kerül, mint amennyi rá van írva, csak 6-szor kellett körbebattyogni vele a tesco-n, mire sikerült a célállomásra - a vevőszolgálathoz- eljuttatni. Csabi és Szili jó sokat gyúrt a cipelésével, ilyen szempontból a cucc el is érte célját (ha minden nap eljönnek, és megcsinálják ezt kétszer, meg sem kell venni).

A pénztártól való távozás után reklamációt már nem fogadtunk el, mindenkinek a lelkére kötöttük, hogy az összes betárazott piát el kell pusztítani szombaton (de persze a szívünk mélyén mindannyian éreztük, hogy ezzel tutira nem lesz gond). A kassza és a csomagtartóba pia-beinzertálás közötti intervallumban még azt is megbeszéltük, hogy este nyomunk egy búcsú poker-partyt, hogy a másnapi alkoholmérgezésben elhalálozni fogók is még utóljára átérezhessék a pókerpartykon uralkodó családias légkört.

Így is lett, a póker kb. fél 2-ig tartott, aztán -részlegesen visszaemlékezve az eddigi Sipi féle házibulik és szilveszteri partyk szex-orgiával és tévé-telibehányással tarkított atmoszférájára- inkább lefeküdtünk aludni, és a májunknak is adtunk egy jóéjt puszit, mert lehet, hogy akkor látjuk utóljára.

A következő poszt a Sipi-féle házibuliról fog szólni, amiről nem biztos, hogy hiánymentes leírást tudok adni, de azért igyekszem a lehető legtöbbet kihozni az emlékezőtehetségemből.

Az előző rész tartalmából:
Gyöngyihez házibuliba menés, bebaszás, rióba menés, magunkat leégetés, ez egy lakótelep levés, kussoljatok kikiáltás, hálószobák pont ide nyílás.

A szerdai buliból csütörtökön 10am környékén hazaesve elhatároztam, hogy akkor még nem alszom, inkább majd este, ugyanis aki sokat alszik, keveset él, ha nem tudtátok volna (ráadásul a vonaton hazafelé is kialudtam magam [~1,5 óra], szóval minden OK volt). Ettem, regenerálódtam, beküldtem agyba 3-4 liter hideg ásványvizet, megnéztem pár filmet stb stb, és egyszer csak -olyan 8pm felé- megcsörrent a telefonom. Sziller volt, aki invite-olt a nem messze fekvő Sipos vendéglátó egységbe, mert Bred Bandi Bellicknek hétfőn volt a szülinapja, és most ünnepli. Mondtam Szilinek, hogy megyek, megadom a respektet Bandinak, de semmi piálás, nehogy véletlenül alkoholista legyek.

Ahhoz képest, hogy 1 sör volt a maximális "mennyit iszok ma" limit, Bandi rögtön azzal kezdte, hogy meghív 1 deci jägerre (!!!), mivelhogy ők már ittak két felest, és be kell hoznom. Erről az elhatározásáról sehogysem lehetett lebeszélni, pedig minimum 1 másodpercig tiltakoztam ellene! Hajthatatlan volt.

Berakták elém, de kísérő nélkül input only módban nem igazán ment volna az 1 deci tömény arcba tolása, ezért beszereztem egy sört a jager utáni időkre. Közben még nyavíkoltam egyet, hogy milyen szarul vagyok, hátha megesik rajtam a szívük, de nagyon úgy tűnt, hogy a kocsmából csak két módon juthatok ki: részegen, vagy holtan. Tehát mit volt mit tenni, leküldtem a jagert két részletben, plusz még közben reload-olták a készletet, így még egy feles termett előttem hirtelen.

Amúgy a kocsmában a mi team-ünkön és a pultoson kívül még egy ember volt fellelhető, aki valamilyen okból meghívott mindenkit egy abszintra. Amikor ez történt, már kezdett felelevenedni az előző éjszakai tudatállapotom, ezzel együtt felszínre tört a jóltitkolt alkoholizmusom is, ezért a laza 70-80%-os feles már olyan volt, mintha fél deci vizet innék, ellentétben Bandival, akinek annyira ízlett a vacsora, hogy úgy érezte, meg kell mutatnia nekünk is, ravasz erdei állat formájában (ezek után érdekes módon csak egy darab puszit kapott Adritól, azt is arcra) .

Ekkor nagy bánatunkra a pultos bejelentette, hogy záróra van, hagyjuk el a helységet. Már épp ment volna haza mindenki, amikor kipattant a fejemből az ötlet, hogy az előző pókerezésről még maradt nálunk otthon egy kis jäger (fél üveg), gyerünk ki a közeli játszótérre, és igyuk meg (érdekes jelenség, hogy minél többet iszom, annál jobban remeg a kezem, annál több pia megy a pohár mellé, ezért annál kevesebbet iszom ==> Minél többet iszom, annál kevesebbet iszom).

A játszótérre elkísért minket tesóm, és a srác is, aki meghívott minket abszintra. Róla kiderült, hogy villanyszerelő, tesómról meg az, hogy jobban csúszik neki a jäger, mint nekem. Szilinek egy idő után támadt egy jó kis ötlete: gyalogoljunk át JBH-ra (gy.k: Jászboldogházára) a sínek mentén. Itt jegyezném meg, hogy JBH légvonalban legalább 7 km, de sínvonalban simán van tíz, tehát elég érthető, hogy miért nem aratott osztatlan sikert az ötlet (egyébként tavaly, egy hasonló est keretein belül átgyalogoltunk JBH-ra. Visszafelé már vonattal jöttünk, reggel 8-ra otthon is voltam.). A nem túl népszerű fogadtatás ellenére Szili -két lábon járó ötlettárház lévén- kis gondolkodási idő után újabb ötlettel rukkolt elő: sétáljunk el Szolnokra (ami egyébként nem tudom, hogy mitől lenne jobb ötlet a JBH-nál, tekintve, hogy Szolnok 20 km-re van). Az ötlet hasonló sikereket aratott, mint az előző.

Kicsit később még beszéltem valami nőnemű egyeddel Szili telefonjáról, de a telefonbeszélgetésre nem igazán emlékszem. Majd egy kicsit sergőztünk a játszótéri sergő-equipment-en (igazi 20 évesek módjára), és a másnapi tescoba-menés részleteit megtárgyalva hazamentünk.

Next event blogzása coming soon.

Jelen pillanatban 2 dolog van, amit úgy kb fel tudok fogni a külvilágból, ezek pedig a következők:

• Fáj a torkom, és olyan hangom van, hogy egy lightosabb maffiavezér kapásból benyalna, ha meghallaná.
• Kurva nagy füst van odakinn [ami beköszön a szobámba is], biztos valami mezőgazdasági munkásember éget valamit a szomszédban. (Azok után, hogy egyszer egy láma szaladgált az udvarunkon, én már semmin nem lepődök meg. Azóta volt nyúl, sertés, és sündisznó is, ami szaladgált, meg a kurva sok macska, de az mindennapos.)

Na de kezdjük az elején. Leírnám a heti event calendart:

Hétfő: Beíratkozás a koliba @ BP
Szerda: Tanévnyitó party by Gyöngyi @ GyöngyiAlbérlet & Rio
Csütörtök: Bandi szülinap ünneplés @ Club Sipos & játszótér
Péntek: Piavásárlás szombatra @ TESCO és Pókerparty @ czako
Szombat: Házibuli Jászalsószentgyörgyön @ Siposék kecójában
Vasárnap: Beköltözés koliba

Ez a poszt a szerdai buliról fog szólni, amit Gyöngyvér rendezett a Mester utcától két eltévedésnyire eső albérletben. A tivornya 9-re volt meghirdetve, mi fél11-re már ott is voltunk (pedig első osztályú InterCity vonaton utaztunk, egy full üres vagonban.), de akkor még csak 1 ember volt ott, Gyöngyin kívül (bár nem tudom, Őt ki hívta meg. Mármint Gyöngyit, nem az egy embert). Előtte elugrottunk még az Arena plázában található Tescoba (ahol 3 dolgot nem szabad venni: kaját, műszaki cikket és semmit), és vettünk egy újfajta nagy kiszerelésű sört, meg mellé egy vodkát, hogy ne unatkozzon egyedül a sör a szatyorban.

Az Arena plázától a BKV elrepített minket a Mester utcához, onnan pedig elgyalogoltunk a Tompa utcán keresztül Gyöngyihez (visszafelé meg már inkább mi voltunk tompák, mintsem az utca). A party-crew Kanyosból, Zoliból (aki lóg egy rekesz sörrel, ugyanis nem tudta felszedni a híres énekesnőt, Lolát, akit a morrisons-ban látott - bevallása szerint rájött, hogy sokkal jobbat érdemel Lolánál), Zoli v2.0-ból, Srácból (akinek nem emlékszem a nevére, de azt tudom, hogy ugyanazon a tanyakezdeményen lakik, ahol Kanyos, de a település nevére sem emlékszem), Gyöngyiből, czakoból és belőlem állt. Ez első ránézésre nem tűnik túl soknak, ellenben sok jó ember kis helyen is elfér. Ez a mondás viszont egyáltalán nem illik ide.

Pici "micsináltálnyáron" és "mizuveled" típusú beszélgetés és chips-zabálás után elkezdtünk inni (alkoholt), lerakva ezzel a jelenlegi fizikai és tudati állapotom alapköveit (igen, ez egészen szerdáig nyúlik vissza). Nem kellett sok idő, hogy elérjük a mára már megszokottnak tűnő véralkohol-szintet, amit Kanyosék már szerintem valamikor a délután folyamán elértek. Odafelé menet amúgy vettem egy doboz cigit is, "úgysincs még elég bajom, szokjunk rá gyorsan a cigire" alapon, azt is elnyomtuk czakoval ketten ("ha én rászokok, szokjon rá czako is" alapon).

Egy ilyen kinti cigizés alkalmával esett meg, hogy egy felettünk található ablakból kiszóltak, hogy "ez egy lakótelep, és a hálószobák is pont ide néznek, kuss legyen pls", innenstől kezdve a "lakótelep" vált az est legnépszerűbb szavává. Annak ellenére, hogy egy szó/mondat folyamatos emlegetése józanul egyáltalán nem vicces, mi azért elég jól elszórakoztunk rajta, és faszán végigcinkeltük magunkat vele Pesten, beleértve a Riot is, ami egy fuckin' nagy szabadtéri szórakozóhely. A buli végén "ha már úgyis belekezdtünk, égessük magunkat mégjobban le" alapon angolul beszélgettem egy finn cserediákkal, aki magyar pólót viselt, és nigga beütése volt (cosmopolitan). Azt azért hozzá kell tennem, hogy a középfokú nyelvvizsgám ellenére nem sokkal vágom jobban a nyelvet, mint mondjuk az óhébert.

Egyébként ezen, és a tegnapi bulin is feljött témába az "alvó csaj dugása" keresőkifejezésről szóló posztom, úgyhogy ezúton is köszönjük a kifejezést beguglizó MuchoFace-nek a vidám perceket.

Miután Riós pályautásunk csillaga is leáldozott, elmentünk Gyöngyi házába, és aludtunk ~2 órát szerte szét a szobákban. Reggel leírhatatlanul jó érzés fogott el, amikor Zoli a tőle megszokott stílusban ébresztett minket (100-120 decibel ordítozás arcba). Ennél talán csak a Burger King-es "kaja" esett jobban, amit a keletinél toltunk.

A poszt egyfajta zárásaként egy stillszerű képet szeretnék veletek megosztani:

A hét további eseményeinek megblogzása coming soon.

Az utóbbi napokban/hetekben olyan sokminden történt velem, amiről kb. 6 posztot írhattam volna, ebben csak a kiba nagy lustaságom tartott vissza, amivel ha képes lennék energiát termelni, bizony a paksi atomerőmű komoly konkurenciát kapna. (Sőt, Czakoval együtt valószínűleg létrehoznánk egy újabb naprendszert). Volt egy rakás pókerparty, Vikinges spontán összeröffenés, Pestre mászkálás, Szolnokra mászkálás, Mászkálás csak úgy, Mászkálás advanced, Mászkálás Expert.

Az utóbbi két hétben kb 6 póker volt, ami majdnem mindig valaki másnál volt megrendezve. Olyasmi volt, mint a TV-ben az a főzős műsor, de itt a fő fogás általában egy chips, vagy egy mikróban elkészíthető popcorn volt (ez, és még a pirítós, amit el tudok készíteni segítség nélkül), viszont mindig volt sör, és mindig pénzben játszottunk, ami -tekintve, hogy majdnem mindig én estem ki legelőször- igen szarul érintett anyagilag, és a játékélmény sem volt az igazi, mellesleg sokan mondják, hogy idegesítő és olvashatatlan körmondatokban fogalmazok, ami szerintem nem igaz. Ezeken kívül volt még génkezelt-kutya támadás is Nagy Gabiéknál, aholis a Bobby-nak elnevezett köbméteres pitbulldog jött oda power-kedni (de czako egy vissza-mennyééééé felkiáltással elüldözte), Steve-nél pedig megtámadtak a gyilkos békák (bár még mindig jobban jártunk, mint Bandi -Sok Boldog Szülinapot-, akit egy gyilkos méhsereg támadott meg fűnyírás közben). Összességében jók voltak ezek az össznépi póker-estek, de azért lenne egy pókeres jellegű kérdésem felétek, mert ez nem igazán sikerült tisztázni: Van egy színem, a következő lapokkal: 5,6,9,D,A. Csabinak is színe van, a következő számokkal: 5,6,9,K,A. Ilyenkor felezünk, vagy Csabi viszi?

* A helyes választ beküldők között kisorsolunk egy Apple iSemmit olyan színben, amilyet a győztes akar, feltéve, hogy feketét akar.

Két póker között azért jutott idő meglátogatni az Újszászon nyílt új helyet: a Viking Internet Kávézót, amiről három dolgot kell tudni:

• Nincs internet
• Nincs kávé
• Semmi köze a Vikingekhez

Szóval a névválasztás igen jól sikerült, ezúton is grat a tulajnak. A látogatás egyébként egy pénteki napon esett meg, amikor is Czako kb este tízkor nagy nehezen rábeszélt, hogy menjünk ki (mert úgyis kinn van Tulok, hurrá). Menet közben Szilivel is összefutottunk, aki épp akkor érzekett Újszászra a szupertitkos biológiai kisérleteket végző Béres Corporation-től, ugyanis ott dolgozik, mint a kutatási és fejlesztési osztály vezetője. Kb. fél órát álltunk a sarkon, míg végül sikerült rábeszélnünk, hogy tartson velünk, pedig ugyan olyan farmerban voltunk, ami nála felér egy kisebbfajta természeti csapással.

Mikor odaértünk a célterületre, a szelíd motoros fílinget keltő kidobó egy az egyben a bőrünk színétől tette függővé bejutásunkat a helyre, és ezt nem szégyellte kérdésbe fogalmazni sem (ezt a lépést amúgy a névválasztással ellentétben okos dolognak tartom).

Miután a kínávnatosan szexy napbarnított bőröm ellenére Access Granted-ed kaptunk a kapunál, egyből összefutottunk Andrissal, Bandival (gy.k: ez mindkettő ugyan az a név, csak más-más embert takar), Adrival (aki Szili hugát, és Bandi barátnőjét testesíti meg egy személyben) és Tulokkal, aki akkorra már valószínűleg be volt baszcsizva, ugyanis feltűnően jófej volt. Ennek hatására mi is nyomtunk egy pult-rusht, és czako beruházott 3 sörre, amiről azt kell tudni, hogy a 3 sör ára = (a nálam lévő pénz)/2, és tekintve, hogy Szilit is meghívogatjuk, bizony gyorsan elszállt annak az esélye, hogy elérjük a Tulok által képviselt tudatállapotot.

Amilyen gyorsan elszállt, olyan gyorsan vissza is jött a remény, méghozzá egy erősen ittas állapotban lévő fiatalember személyében, aki jó kis üzletnek tartotta, hogy elad nekem 1100 forintot, 300-ért (és hogy ne érezzem magam átbaszva, még a 300-ból is visszaadott 210-et). Így esett, hogy végül mégis sikerült bebaszni még Szilinek is, akinek -mint már említettem- 0 forintja volt. Amúgy ha véletlenül olvassa a blogot a jó üzleti érzékkel megáldott srác, nyugodtan keressen fel, hátha össze tudunk ütni más üzleteket is (van most épp vagy 5 ezer forint itt mellettem, ezért mennyit adna?).

Az est folyamán összefutottam Nándival, Andival (reméljük nem haragszanak meg érte, hogy belefogalmazom őket a posztba), akik mindketten általános iskolai osztálytársaim voltak, és így, hogy ott volt Tulok meg Szili, már rendesen olyan volt, mintha egy osztálytalálkozó Basic-en lennék. Amúgy Nándiékkal jól megbeszéltük, hogy majd összeröffenünk máskor is, de azóta is folyamatosan röffengetünk össze (de majd egyszer tényleg kéne). Arra is gondoltam, hogy csinálni kéne egy osztálytalákozó szerűséget (nem hivatalosan, csak úgy), hogy akit el tudunk érni, azt összehívjuk egy este valahova beszélgetni, facecheckelni, [inni]. Aki volt osztálytársam, és olvassa ezt a poszt, az jelezzen már nekem, hogy Ő benne lenne-e. Jelezhet általános és középiskolai osztálytársam egyaránt, mert a Pálfys arcokkal is szivesen összefutnék valamikor.

A következő poszt -a változatosság kedvéért- szintén arról fog szólni, hogy hogyan ünnepeltük meg egy kis alhoholfogyastással a félév kezdetét, illetve Bandi szülinapját, az az utáni meg nyilván a szombati házibuliról, ahol szintén iszunk.